Kreatív pszichológia

a szemléletváltó módszer

Ön mennyire ismeri a gyermekét? Válaszoljon 3 kérdésre, ha szeretné tudni!

2016. március 27. 23:33 - Kreatív pszichológia

charlie-chaplin-516156_1280.jpgAz, hogy ismerjük a gyermekeinket pont olyan természetes, mint hogy ismerjük saját magunkat. Ez a megnyugtató hit egészen addig tart, amíg egyszer csak váratlanul- és gyakran nem a legkellemesebb módon - kiderül, hogy annyira azért talán mégsem, legyen szó akár a gyermekünkről, akár saját magunkról!

Tenni, vagy nem tenni?

Egyre elterjedtebb, hogy a gyermekes szülők a rendelkezésükre álló kevés szabadidőt „hasznosan” szeretnék eltölteni, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy programról programra járnak, élményeket és ingereket gyűjtenek, gyermekeikkel együtt. Fontos megmutatni egy gyermeknek, hogy milyen színes a világ, és jó dolog élményekben gazdag gyermekkort biztosítani, a kérdés csak az, hogy hol van a határ! A lelki élet fejlődése nem csak ingereket igényel, hanem azok feldolgozását, értelmezését is, amihez alapvetően idő kell, nyugalom és sok esetben a szülő segítsége, jelenléte is. Ahhoz, hogy egy gyermek megnyíljon és akár beszélgetés, akár rajz, vagy játék formájában feltárja a fejében és szívében zajló eseményeket ahhoz csendes intimitás, lenyugvás kell – mind a gyermek, mind a szülő részéről.  Aki szeretné valóban megismerni a gyermekét, annak időt és figyelmet kell erre szánnia, a „zsizsegés” helyett békét teremtenie és az ingerek halmozása helyett olyan együttlétet kialakítania olykor, ahol lehetőség van a megnyílásra és az elmélyülésre.

Kérdezz-felelek?

Íme három fontos kérdés, amire jó, ha egy szülő ismeri a választ (természetesen más kérdések is lehetnek érdekesek és fontosak):

  • Mitől fél/szorong az Ön gyermeke?

Ez a gyermekek számára az egyik legnehezebben verbalizálható, megfogalmazható téma, mivel egy bizonyos életkorig a gyermekek önmaguk sem tudják ezeket az érzéseket pontosan meghatározni, inkább csak bizonytalan, rossz érzéseket élnek meg, amelyekre nincsenek szavaik. A félelmekről azért is nehéz beszélnie egy gyermeknek, mert azokat inkább eltávolítani, mintsem közel engedni szeretné magához!  A szorongásoknak mindemellett megvan az a sajátsága, hogy olykor más helyzetekhez, tárgyakhoz kapcsolódik, mint a valós kiváltó, előidéző ok, így beazonosításuk sem egyszerű. Egy gyermek, aki sír, ha óvodába viszik nem feltétlen az ovitól fél, lehet, hogy csak a szülőt szeretné a saját maga közelében tudni, vagy talán épp a szülőt fél egyedül hagyni.

A szorongások és félelmek kérdésköréről nehéz beszélgetni kisgyermekekkel – iskolás kor előtt kiváltképp. Sokkal többet tudhatunk meg, ha játékokban, rajzokban felfigyelünk a szorongásra utaló jelekre és a megoldást is játékhelyzetben lehet a legjobban nyújtani gyermekünknek.

  • Ki az Ön gyermekének a példaképe?

Az énképünkben fontos szerepet játszanak a példaképek, a minták, akikkel azonosulunk. A jól megválasztott példaképek segíthetik a fejlődésünket, motiválhatnak és segíthetnek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki önmagunkból. Egy gyermek azonosulási mintája, úgy is mondhatnánk példaképe a szülő. Tőlünk lesi el az apró gesztusokat, a problémák kezelésének a módját, az érzelmek kinyilvánítását és a szokásainkat is. Nem az számít azonban, hogy mit mondunk, sokkal fontosabb az a minta, amit a gyermek a hétköznapokban lát. Egy nagyobbacska gyermeknél a külvilág szereplőinek a hatása is egyre erősebbek.  A mai világban, a média hatásai miatt, azonban rossz azonosulási minták, rossz példaképek is megjelenhetnek. Segíthet, ha időben tudjuk, hogy kit tart a gyermekünk értékes mintának, kihez szeretne hasonlítani és miért.

  • Mit álmodik a gyermek, vannak-e rendszeresen visszatérő álmai?

Nem kell pszichoanalitikusnak lenni ahhoz, hogy elhiggyük, az álmaink sokat elárulnak a lelkünk történéseiről, arról, hogy mi foglalkoztat, mire vágyunk, vagy mitől félünk.  Az álmok megértése nem könnyű feladat, és nem is ajánlom, hogy szülőként gyermekeink álmának megfejtésével próbálkozzunk, ugyanakkor az álmokkal kapcsolatos rajzok, játékok, beszélgetések során megtudhatjuk, hogy gyermekünknek vannak-e rendszeresen –visszatérő – rossz álmai és azok miről szólnak, milyen helyzetekhez, eseményekhez kapcsolódnak.  A visszatérő, rossz álmok utalhatnak szorongásra, de lehetnek egyes életszakaszokban a változások természetes velejárói. Ha gyermekünk tud beszélni ezekről az álmokról, ha elmesélheti őket, már az is megkönnyebbülést jelent a számára.

Ne tartsunk attól, hogy gyermekünk lemarad valamilyen fontos dologról, ha nem osztjuk be minden percét  élménydús programokkal, vagy hasznos különórákkal.  Ellenkező esetben nagyobb az esélye, hogy gyermekünk és mi szülők is lemaradunk valami valóban nagyon fontosról: a gyermekünk személyiségéről!

Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus

 

gyerek_borito_kep2.jpg

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://kreativpszichologia.blog.hu/api/trackback/id/tr548530744

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Rébusz 2016.03.28. 16:18:10

Szülőknek is olvasásra érdemes írás, hihetetlen, de igaz: valamikor a gyerek félti a szüleit, anyukáját, ezért indul nehéz szívvel az oviba :-). Tényleg elterjedt, hogy akik megtehetik, viszik a gyereket minden hasznos programra és abszurd módon talán éppen ezért nincsenek eleget lélekben együtt, nem dolgozzák fel a rengeteg élményt.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu