2016. jún 30.

Pánikszoba

írta: Kreatív pszichológia
Pánikszoba

people-314481_1280_1.jpgMagyarországon még nem terjedt el a pánikszoba, de filmélményeink alapján sokan ismerjük ezt a különleges helyet: „A pánikszoba egy ultra-biztonságos hely az otthona belsejében, ahová fegyveres rablás, vagy egyéb fenyegetés esetén visszavonulhat. A pánikszoba falai külső erő számára áthatolhatatlanok. A pánikszoba célja nem az, hogy pánikba essen, hanem inkább az, hogy biztonságban legyen.”

Önnek is van egy pánikszobája!

Pánikszoba nemcsak a lakásunkban lehet, hanem a lelkünkben is. A pánikszoba célja valóban a biztonság. Egy hely, ahová visszavonulhatunk, ha bántanak bennünket (vagy legalábbis feltételezzük, hogy bántani akarnak). A bennünk élő pánikszoba - ahogy a valóságos is – ugyan egy biztonságos hely, ugyanakkor egy szűk és zárt tér. Egy olyan tér, amit nem arra terveztek, hogy tartósan éljünk benne, vagy jól érezzük ott magunkat.

Pszichológusként egyre gyakrabban találkozom olyan emberekkel, akik egyszer bemenekültek saját lelkük graffiti-419931_1280.jpgpánikszobájába, mert úgy érezték, hogy veszélyben vannak és bántják őket. Ez a veszély lehet, hogy valós volt: csalódások, veszteségek, krízisek.  Az is lehet, hogy valós veszély ugyan nem volt, csak önsorsrontó pszichés működéseink tettek ijesztővé ártatlan árnyékokat. Az eredmény ugyanaz.

Sokan élik le életüket saját, biztonságos – vagy annak vélt – pánikszobájukban, egy szűk és nyomasztó térben, mert félnek kijönni onnan. A veszély, ha egyáltalán létezett valaha – persze elmúlt, de a félelem megmaradt. A baj csak az, hogy a pánikszoba nem arra való, hogy egy életet éljünk le benne. A falak, amelyek megvédenek, egyben korlátok is, melyek lehetetlenné teszik, hogy boldog és teljes életet éljünk.  Minél hosszabb időt tölt el valaki saját pánikszobájának biztonságában, annál ijesztőbbnek találja azt, ami odakint van.

Mi van odakint?

Hogy mi van odakint, azt bentről csak torzítva láthatjuk, szorongásaink, önbecsülési problémáink, önsorsrontó pszichés mechanizmusaink hamis tükrén keresztül. Ha pedig máshonnan nézzük, mi van odakinn: a lehetőség arra, hogy boldogok legyünk, megvalósítsuk vágyainkat és félelem nélkül éljük az életünket.

worried-girl-413690_1920.jpgMi van odabenn?

  • Egy boldogtalan párkapcsolat, ami ugyan rossz, de legalább kiszámítható, ezáltal biztonságos?
  • Egy munkahely, ami naponta frusztrál és aláássa az önbecsülésünket, de legalább ismerjük a szabályait?
  • Játszmák, melyek pokollá teszik a mindennapokat, de legalább ismerjük a szereplőit?
  • Az önmagunkban, saját erőnkbe vetett hit hiánya, önmarcangolás és álmatlan éjszakák?

 Mire jó a pánikszoba?

„A pánikszoba célja nem az, hogy pánikba essen, hanem inkább az, hogy biztonságban legyen.” – írja egy ilyen helyiségek építésére szakosodott weboldal. Ez a lelki pánikszobára is igaz. Jó, ha van a lelkünkben egy olyan biztonságos hely, ahová visszavonulhatunk, amikor fájdalom ér bennünket, vagy bántanak minket – mert bizony ez olykor elkerülhetetlen. A pánikszoba lehetőséget ad arra, hogy megnyugodjunk, és arra is, hogy segítséget kérjünk - barátoktól, családtól, szakembertől.  Ha azonban nem merünk többet kijönni erről a védett helyről, akkor sem, ha elmúlt a veszély, azzal magunkat zárjuk börtönbe. A falak megvédenek ugyan, de el is szigetelnek. Pánikszobában élni azt jelenti, hogy bár egy egész házunk lehetne, mégis egyetlen kicsi szobára korlátozzuk az életünket.

Honnan tudhatja, hogy bennragadt saját pánikszobájában?

Tapasztalataim szerint, ha tartósan fennáll ez az állapot, akkor testi tünetek jelennek meg. A leggyakoribbak a pánikszerű tünetek: fulladás, heves szívdobogás, erős félelemérzet hirtelen megjelenése. Ez még nem pánikbetegség, de annak az előszobája lehet.  Testünk persze számtalan módon jelezheti, hogy baj van: fájdalmak, alvászavar, elhízás – a lista szinte kimeríthetetlen.

Pszichés szinten gyakori az „igen, de” reakció.  

  • Igen, rossz a párkapcsolatom, de.. .
  • Igen, munkahelyet kellene váltanom, de…
  • Igen, tudom, hogy nem evéssel kellene vigasztalódnom, ha szomorú, vagy feszült vagyok, de…
  • Igen, meg kellene tanulnom nemet mondani, de…

Nem jó a pánikszobában, de kijönni onnan sokkal ijesztőbb. Sokan ezért maradnak benne rossz élethelyzetekben, kilátástalan kapcsolatokban...

wall-1444486_1280.jpgVan-e kiút a pánikszobából?

Szerintem van – de mi mást is mondhatna egy pszichológus – bár tudatosság, önismereti munka és egy kis bátorság is kell hozzá. Mindenekelőtt érdemes felhagyni az önáltatással. Divatos fogalommá vált a komfortzóna, ami az a „mozgástér”, ahol otthonosan és jól érezzük magunkat.  Jól érezhetem magam a bőrömben, ha a komfortzónámba nem tartozik bele a Himalája megmászása, az ejtőernyőzés, de más a helyzet, ha napokig nem alszom egy munkamegbeszélés előtt, hetekig rágódom egy jelentéktelen konfliktuson, vagy romba dönti az önbecsülésem, ha egy első randevú nem szerelmes pillantásokkal végződik.

„Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.”

A fenti mondat Albert Einsteintől származik, de még akkor is igaz lenne, ha nem ő mondta volna. Aki saját börtönéből szeretne kijutni, annak azon a szemléleten és gondolkodásmódon, azokon a pszichés mechanizmusokon kell változtatnia, amelyek a falakat bebetonozták. Ehhez egy szemléletváltó és kreatív módszerre van szükség, melynek része a belső és külső erőforrások feltérképezése, az önbizalom újraépítése és a falak módszeres lebontása. 

 

Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus

Köszönöm szépen az együttműködést és a lektorálást Nagy Ildikónak!

Szólj hozzá

blog én érzelem önismeret panik önmagam