Kreatív pszichológia

a szemléletváltó módszer

Játszmák, melyek pokollá teszik emberi kapcsolatainkat!

2016. szeptember 05. 11:06 - Kreatív pszichológia

face-1370958_1920.jpgA játszma egy kommunikációs játék, aminek azonban a fele sem tréfa! Ha Ön már elmúlt 10 éves, akkor biztos lehet benne, hogy már számtalan játszmában vett részt, akarva-akaratlan.  A játszmákkal nem csupán saját magunkat tehetjük boldogtalanná, de egyes játszmáinkkal embertársainkat is az őrületbe kergethetjük játszi könnyedséggel. Ha kíváncsi rá, melyek a leggyakoribb játszmák, esetleg bővítené repertoárját, vagy megszabadulna néhánytól, íme, egy kis ízelítő.

Miért játszmázunk?

A játszmák egy része egyszerű időtöltés, többségében azonban mélyebb mozgatórugók is fellelhetőek. Eric Berne pszichiáter szerint a játszmák az intimitást - a bizalmat és az önbizalmat, valamint az őszinte érzelem kifejezést – pótolják.

Mindenki vett már részt játszmában, de nagy egyéni különbségek vannak a játszmázás intenzitásának, gyakoriságának tekintetében.  A „lelkes” játszmázóknak megvannak a kedvenc játszmái és a kedvelt szerepei, melyhez ráadásul olyan partnereket választanak, akik lelkesen vállalják a kiegészítő szerepeket.  Mielőtt azt gondolná, hogy Ön egyszerűen peches, hogy a környezetében élők folyton belekényszerítik Önt a játszmáikba, jobb, ha tisztában van vele: a játszma is egy olyan „játék”, amihez legalább két ember kell!

  • „Mi a baj?”

A „mi a baj” kezdő lépése az egyik fél látható, sőt látványos rosszkedve és szótlansága. Általában nem kell hozzá sok idő és elhangzik a „mi a baj?” kérdés. A játékosok mentalitásától és játékos kedvétől függ, hogy a „semmi”-től mennyi idő alatt jutnak el a „ha szeretnél/ismernél/figyelnél, akkor tudnád!” kulcsmondatig, ami megsemmisítő csapást jelent a helyzet előtt továbbra is értetlenül álló félre. Bűntudat, párkapcsolati feszültség, csalódottság – mindkét oldalon, ráadásul nem kevés feleslegesen eltöltött idő! Kellő önbizalom és a partnerbe vetett bizalom birtokában miért nem lehet már az elején megmondani, hogy mi a baj? 

  • „Miért van rossz kedved?”

Ha belefeledkezik a gondolataiba és egyszer csak elhangzik a „miért van rossz kedved” kérdés, akkor talán észre sem veszi, hogy játszmára hívják éppen. Kissé erősebb kezdése lehet ugyanennek a játszmának a „miért vagy már megint feszült/ideges?”, vagy a „miért haragszol rám?”. A kezdeményező fél természetesen nem nyugszik bele a „nincs rossz kedvem” típusú válaszokban és addig feszíti a húrt, amíg a partner valóban rosszkedvű és feszült lesz. A győzelem borítékolva van, már ha az volt a cél, hogy a játszmázó bebizonyítsa, ő mindent megtesz a kapcsolatért, de párja mindig ideges… ráadásul semmit sem lehet vele megbeszélni!

  • „Hol van a …?”

A „hol van a papucsom?” kérdésre elég egyszerűen lehet válaszolni, de aki játszmázni szeretne, nem fog megállni a „nem tudom” válasznál. A „hol van a ..?” kérdés kiváló alkalom feszültség levezetésre és az összes korábbi – ki nem mondott – sérelem megtorlására. Akit egy ilyen ártatlan kérdés után nyakon öntenek egy vödör „erre sem vagy képes” típusú mondattal, az joggal feltételezheti, hogy a vita nem a papucsról szól. Persze összeszokott, technikás játszmázók esetén már a kérdés maga is lehet felhívás keringőre…

  • „Volna kedved?”

A „volna kedved?” kérdés valójában egy nyelvtani hiba! A kérdés ugyanis kijelentés, az egyes szám második személy, pedig valójában „én” vagyok: Nekem volna kedvem! Aki a feltett kérdésre válaszol, azaz megmondja, hogy lenne-e kedve, vagy sem, az már benne is van nyakig a pácban, ugyanis párja a saját igényeiről beszélt – természetesen nem nyíltan és őszintén. Az elutasítás - ennek megfelelően - nem a kérdésre adott választ jelenti (nem lenne kedvem), hanem a játszmát kezdeményező partner igényeinek semmibevételét. A „volna kedved” játszma megkoronázása, ha a „mi a baj?” játszmára váltanak át a felek, amelynek a kimenetelét már ismerjük.

  • „Melyiket válasszam?”

Egy egyszerűségében nagyszerű játszma a „melyiket válasszam”. A játszma egy ártatlan kérdéssel indul, amire szinte mindenki ráharap. Profi játszmázók persze még azt is ügyesen becsábítják, aki kezdetben ellenállt a kísértének, hogy konkrét választ adjon.  Innentől már nyert ügye van a játékosnak. Ha szelíden játszik, akkor egyszerűen csak a másik alternatívát választja kissé szégyenkezve, de ha erősebb hatást szeretne elérni, akkor meg is magyarázza, hogy miért volt tökéletesen rossz a tanács. Igazán pusztító erejűvé azonban akkor válik ez az egyszerű kis játszma, ha felháborodottan kéri ki még a lehetőségét is, hogy ő a tanácsolt utat kövesse és ezzel a fordulattal már szabad utat is adhat indulatainak, amit a gyanútlan félre zúdíthat.

  • „Ha te nem volnál!”

divorce-619195_1920.jpgA „Ha te nem volnál ilyen…!” egy keményebb játszma. Gyakorlatilag bármilyen helyzetből indítható, csak a megfelelő lelki állapot kell hozzá. Nem kell hozzá más, mint illúziók a boldog életről és egy bűnbak, aki miatt ez nem teljesülhet. Természetesen könnyebb a párunkat hibáztatni mindazért, amit nem sikerült elérnünk és megvalósítanunk az életünkben.  A valóság azonban az, hogy a legtöbb „ha te nem volnál” játékos nagyon is ragaszkodik ahhoz a párkapcsolathoz, ami szerinte boldogtalanná teszi őt, hiszen ellenkező esetben szembe kellene néznie azzal a ténnyel, hogy „ha te nem volnál..”, én akkor sem lennék boldogabb, sikeresebb…sőt!

A játszmák tárháza igencsak széles, de ami közös bennük, az az őszinteség és a bizalom hiánya, valamint Ön, aki részese ezeknek a – gyakran ismétlődő – játszmáknak.  A játszmák ellen a legjobb védekezés a tudatosság, annak felismerése, hogy valójában mást mondunk, mint amiről beszélni szeretnénk. Sárkány ellen sárkányfű, játszma ellen őszinteség és humor a legjobb „fegyver”. Ha azonban azt érezzük, hogy ismétlődően ugyanazokban a helyzetekben – játszmákban – találjuk magunkat, akkor ne érjük be a „miért mindig velem történik mindez” önsajnálatával, hanem keressük az okokat, amelyben a pszichoterápia, vagy pszichológiai tanácsadás is sokat segíthet.

Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus

Köszönöm szépen az együttműködést és a lektorálást Nagy Ildikónak!
További információ és bejelentkezés a linkre kattintva!
15 komment
Címkék: blog

A bejegyzés trackback címe:

http://kreativpszichologia.blog.hu/api/trackback/id/tr528749014

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Before · http://azbeszt.blog.hu 2016.06.18. 21:16:11

És még hány ilyen van, basszameg... :(
Abban egyébként nem értek egyet, hogy ehhez két fél kell, legalább is abban az értelemben, ahogy nekem a cikkből lejön. Ami persze lehet hibás értelmezés. Egy ilyen játszmában sok esetben van egy áldozati szerep és egy agresszori. Nyilván valamilyen értelemben "részvételt" jelent az áldozat szerepe is, de alapvetően nem ők irányítanak és szinte sose ők kezdeményezik az ilyen játszmákat.

dr. mesterséges színezék 2016.06.19. 00:09:14

@Before: "Ki (nem) ...t[ae] a(z) ...-t?"

Nem kurvára mindegy, hogy ki? Vagy valamelyik gyerek, vagy én. Vagy hagyd úgy, és korrigáljuk, vagy tedd meg az elmaradt mozdulatot, mint én, mint ők, mint mindenki más, akit éppen nem belemenésre ösztökélnek a hormonjai, amikor éppen látja, hogy "valaki (nem) ...t[ae] a(z) ...-t."

Balt 2016.06.19. 01:12:00

Bővíteném a listát: Hmm, nem tudom, hogy Bärne hogyan is mondta, de nevezzük az egyszerűség kedvéért puncimegvonásnak vagy azzal való zsarolásnak. Elég kétélű fegyver, mert azon kívül hogy a T. BN (azaz: szerelmetes hitves) is jól kibánik magával és felborul a hormonháztartása (másképpen fogalmazva előáll a b...tlan p...), a partnerét az esetek nem kis százalékában alternatív megoldás felé hajtja. Hát megéri? :)

kurtakocsma 2016.06.19. 09:06:00

Önbecsapás, szivatás, felesleges, idôtrabló és a sérüléseket tömegével gyártó,a valódi harmonikus együttélés, emberi kapcsolatok hiányát, vagy annak szeplôit láttam leírva a fentiekben. Ha valakinek a mindennapokban ilyen manôvereket kell végrehajtania, hogy boldog és elégedett legyen ott vagy vele, vagy a választott környezetével gond lehet, legalább egyiken változtatni kell.

gyászhuszár 2016.06.19. 09:18:36

Jatszma egesz eletunket korbe veszi,nemcsak a parkapcsolatban igaz. Szineszkedunk otthon, munkahelyen, nyaralaskor, sorbanallva stb. Tudjak szinhaz az egesz vilag es ezt nem tegnap allitotta egy senki. A kerdes ki farad el hamarabb. Naponta tobbet hazudunk tulelestol, elorebb jutastol vezerelve mint gondolnank. Nemcsak iq hanem intuicio es muveltseg is kell hozza, szoval jo szorakozast! ;)

user friendly 2016.06.19. 09:41:06

@kurtakocsma: igaz, de az ilyenfajta játszmázást nem azért csinálja valaki, hogy boldog és elégedett legyen, hanem -kis sarkítással- mert boldogtalan és elégedetlen és nincs más eszköze ennek kifejezésére. a legtöbb játszmával aztán persze még boldogtalanabb lesz, mert ezek csak arra szolgálnak, hogy megerősítsék az illetőt a saját boldogtalanságában. (ugye, hogy nem figyelsz rá, ugye hogy nem lehet rád számítani, stb. csupa "ugye hogy"-gyal kezdődő mondat)
a változáshoz, változtatáshoz minimum az kell, hogy valaki felismerje a saját és a környezete játszmáit és tudatosan tudjon reagálni ill. ne kezdjen játszmázni. de ez nem olyan egyszerű, ha a kelléktárból hiányzik az egyértelmű, nyílt kommunikáció.

kurtakocsma 2016.06.19. 10:04:46

@user friendly: Abszolút igazad van, sőt az utolsó mondatod hiányzott az én hozzászólásomból. :) Nyílt kommunikációt én sokkal többre tartom a "játszmáknál", mert nekem akkor mindig van sumákolás érzésem van, ha bármi ilyet megpróbálok. Nem is megy, de nem is akarom, hogy úgy sikerüljön bármit elérnem. De egyértelmű, hogy az élethez, a boldoguláshoz valamit be kell vetni, az nem működik, hogy mindenki a neki megfelelő környezetbe, emberek közé és élethelyzetekbe kerüljön mindig. Amire érdemes törekedni, hogy a cikkben írt játszmákat helyén kell kezelni és mértékkel használni, mert akkor az lesz, amit írtál, hogy csak tovább erősítik az okot. Ismertem olyan embereket, akik a manipulációkból éltek (pénzügyi és érzelmi szempontból). Sajnos a legboldogtalanabb emberek voltak a magánéletben (azt pedig, hogy a tükörbe hogy tudtak belenézni reggelente, nem is sejtem). Rossz példaként mindig ők lebegnek a szemem előtt.

user friendly 2016.06.19. 10:27:02

@kurtakocsma: egyetértünk. én is ismerek ilyen házaspárt, akik képtelenek egymással nyíltan kommunikálni és egyik játszmából a másikba esnek. szinte tankönyvi eset. én is sokat tanultam belőlük (nem tőlük :)), hogy hogy nem szabad csinálni.
nem mentségükre mondom, de azt figyeltem meg, hogy ez azért van, mert fogalmuk sincs, mit csinálnak. egyszerűen nincs más eszközük és még csak fel sem merül bennük, hogy lehetne másképp is, egyszerűen, tisztán, érthetően kommunikálni. csak azt veszik észre, hogy rosszul érzik magukat, de hogy ennek ők az okozói, addig már nem jutnak el.

OkoskaTo:rp 2016.09.05. 21:35:54

@user friendly: Én meg olyan párt ismerek, ahol aszimmetrikus hadviselés zajlik. Az egyik (a fent leírt mechanizmusok mentén és okából) folyamatosan játszmázni próbál, míg a másiknak ezeket kell folyamatosan hárítania. Felismeri a próbálkozást, visszatereli a másikat az érdemi beszélgetéshez, csak épp eközben rengeteg energiája megy el a másik hülyeségére.

szempontcsuzli 2016.09.05. 22:19:57

ezek tipikusan a gyerekkori serulesekbol, szuloi mintakbol es azok fel nem ismeresebol eredeztetheto onismereti problemak, projekciok, vagy nevezhetjuk gyujtoneven semaknak is. 35 evig csinaltam, es meg most is sokszor el tudja ragadni az embert, foleg ha nagyon eros traumatikus erzelmeket valt ki akar egy latszolag teljesen artalmatan szituacio is. az oszinte kommunikacio, az onismeret es az onbecsules fejlesztese segithet egyedul! ezt kellene oktatni az iskolakban...

ecch 2016.09.05. 22:43:45

@user friendly: Én most jutottam arra a szintre, hogy elég volt. Nem fogadok el több játszmafelhívást. Ha ennek az az ára, hogy borul a bili, akkor borul.

Dr. Trejo 2016.09.05. 23:24:08

Minek játszmázni? Egy kiadós k*rva anyázással is el lehet intézni a dolgokat!

rozsomák 2016.09.05. 23:55:38

Ismét egy már egyszer közreadott, régi poszt, amin csak a dátumot javították..
Különben hogy lehetne, hogy a szeptember 5-i posztra a kommentek három hónappal előbbiek, júniusiak ?
Annyira kreatív ez a pszichológia, hogy csak erre tellik ? :)

Cica7 2016.09.06. 11:11:26

@ecch: Van az a helyzet, amikor a biliborulást is vállalni kell.....