2017. feb 09.

Rossz anya lánya vagyok –Én azért lehetek jó anya?

írta: Kreatív pszichológia
Rossz anya lánya vagyok –Én azért lehetek jó anya?


attractive-1867127_1920.jpgJó anyának lenni nagy kihívás és komoly feladat annak is, aki megélhette azt, milyen egy jó anya gyermekének lenni, és harmonikus családban felnőni.  Dupla a teher annak a vállán, akinek a hiányzó, vagy a nem megfelelő minta ellenére is szeretne jó édesanya lenni, szeretné megadni mindazt a gyermekének, amiben neki nem volt része. Támpontok és szempontok, melyek segíthetnek abban, hogy jó anya lehess!

A múlt feldolgozása

Ahogyan minden embernek személyes és egyedi a múltja, így a múlthoz, a gyermekkori emlékekhez való viszony is nagyon különböző. Alapvetően mégis három gyakori érzelmi viszonyulással találkoztam azoknál a nőknél, akiknek az édesanyjával való kapcsolata konfliktusos volt. (Az elhangzottakat lényegi tartalmi módosítás nélkül, de a felismerhetőség elkerülése érdekében átfogalmaztam.)

„Sokszor rosszul viselkedtem, nyüzsgő-mozgó kisgyerek voltam. Az anyámnak sok baja volt velem, nem ilyen gyerekre vágyott. Sokszor kellett kiabálnia és a veszekednie velem, nehéz eset voltam. Megértem, hogy nem volt könnyű engem szeretni.””

„Az anyám gyakran megvert és kemény volt velem, de úgy látszik igaza volt, mert jó ember lett belőlem és vittem valamire az életben."

A fenti két esetben a bűntudat és a bűnösség érzése dominálja a múlthoz és a bántalmazó szülőhöz való viszonyt. Gyakran fordul elő, hogy az önhibáztatás még mindig könnyebben felvállalható egy gyermek számára, mint annak megélése, hogy „anya rosszul bánik velem”.

„Nem telik el úgy egy nap, hogy ne érezném a keserűséget és a dühöt azért, amit tett velem. Próbáltam megérteni, elfogadni, vagy egyszerűen nem gondolni rá, de nem sikerül.”

„Bármit mond, biztosan az ellenkezőjét fogom tenni, szinte függetlenül attól, hogy mit szeretnék. Nem vagyok már kamasz, de a mai napig bármin képes vagyok összeveszni az anyámmal.”

Az indulatok ebben a két esetben is intenzíven megjelentek, de itt a fájdalmat okozó személlyel – az anyával – szemben. Az érzelmi függés azonban ez esetben is fennáll, ami megnehezíti egy felnőtt nő számára saját anyaságának megélését.

„Megfogadtam, hogy nem leszek olyan, mint az anyám. Nem mindig könnyű, de tudatosan és következetesen tartom magam azokhoz az elvekhez, amit magamnak megfogalmaztam. A férjem támogat és sokat segít abban, hogy bízzak magamban, az ösztöneimben, hogy elhiggyem jó anya vagyok!”

Hosszú önismereti munka és a múlt megértése, feldolgozása vezetett el addig, hogy a múltban történtek ne legyenek részei a jelen minden pillanatának. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a rossz emlékek eltűnnek, de már nem olyan intenzív a hatásuk a jelenre, nem kell tovább cipelni a bűntudat, vagy a harag terhét.

Tudatosság

Önmagában az, hogy milyen nem szeretne lenni egy nő édesanyaként, az ellenazonosulás a saját édesanyjával még nem elég ahhoz, hogy jó anyává váljon valaki. Érdemes megfogalmazni azt a saját értékrendet (pl. „Figyelek arra, hogy megdicsérjem a gyermekem.”,  „Engedem, hogy tanuljon a hibáiból és nem alázom meg, ha tévedett!”,  „Nem alkalmazok fizikai bántalmazást, bármit tesz, vagy bármilyen dühös is vagyok!”) amelyhez a későbbiekben következetes tud lenni, amely pozitív célként motiválhatja. A tudatosság ez esetben talán azért fontosabb, mert hiányozhat az az automatizmus, amelyet a saját gyermekkorban megélt élmények nyújthatnának. Ebben a feladatban természetesen nincs egyedül, hisz ahogyan a gyermekvállalás két ember feladata, úgy a családi élet, a gyermekhez való viszonyulás alapjait is a két szülő közösen határozza meg.  

Minta

Ahol az anya-gyermek kapcsolat nem megfelelően működött, ott az anya a későbbiekben nem tud a saját lánya számára anyai mintaként szolgálni. Szerencsére sok esetben mégis volt olyan felnőtt a családban, aki megmutatta, hogyan lehet szeretni, jól szeretni egy gyermeket. Lehetett ez egy nagymama, vagy éppen az édesapa. Így ha vonzó anyai minta nem is áll a rendelkezésre, követhető példaképek sokszor segíti a jó anyává válás folyamatát.

Tökéletesség

baby-1880769_1280.jpgGyakran fordul elő, hogy azok az édesanyák, akik gyermekként nem élhették meg a szeretetteljes bánásmódot, szeretnék maximálisan és tökéletesen megadni ezt saját gyermeküknek. Ez teljesen természetes és érthető motiváció, ugyanakkor tévutakra is vihet. Az erőn felüli, túlzott gondoskodás előbb-utóbb kifáradáshoz vezet.  Egy fáradt, frusztrált édesanya nehezen tud megnyugtató, biztonságos teret biztosítani gyermekének, óhatatlanul megjelennek indulatok, konfliktusok. Ez persze minden családban és minden édesanyával megeshet, de aki tökéletességre törekszik, annak számára ez komoly lelki vívódást és bűntudatot okoz. Ennek kompenzálása pedig egyre fokozódó erőfeszítéshez, a baba/gyermek igényeit messze felülmúló gondoskodáshoz vezet. Itt be is zárult a kör és kialakulhat egy hullámzó és a gyermek számára kiszámíthatatlan kapcsolat, amelynek egyik pólusán a túláradó szeretet, a másikon a kimerült anya indulatkitörései állnak.

Hiszek abban, hogy megszakítható a generációkon átívelő rossz anya-gyermek kapcsolat. Lehet változtatni és új utakat keresni akkor is, ha nem volt megfelelő a minta. Egy rossz anya lánya lehet nagyon jó édesanya. Ugyanakkor segítséget kérni és elfogadni szabad, sőt sokszor szükséges is egy ilyen szép feladat, életcél megvalósításához.

Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus

Szólj hozzá

blog