Kreatív pszichológia

a szemléletváltó módszer

Társas allergia - amikor a falra mászol a párodtól

2017. március 10. 08:41 - Kreatív pszichológia

pair-707508_1920.jpg„Már százszor megkértelek…”, „Már megint…”, „Tényleg olyan nagy kérés..” -  Ismerős mondatok lehetnek, hisz gyakori nyitómondatai ezek a párkapcsolati konfliktusoknak. Ráadásul ami „már megint” megtörtént, az gyakran egy egészen banális dolog, sőt talán egy olyan apróság, ami a kapcsolat kezdetén még korántsem volt zavaró, fel sem tűnt. Tényleg csak az ismétlődések száma miatt érezzük olykor egyre elviselhetetlenebbnek partnerünk egyes szokásait, vagy más is áll a háttérben, avagy mitől alakul ki a társas allergia és van-e rá gyógymód?

Mi az a társas allergia?

Az allergia az immunrendszer egy túlzott reakciója olyan anyagokra, melyek normális körülmények között semmilyen választ nem váltanak ki a szervezet részéről. Nemcsak a testünkben, de a pszichénkben is kialakulhat ez az allergiás reakció párunk bizonyos viselkedéseivel, szokásaival kapcsolatban. A társas allergia jellemzője, hogy minden ismétléssel súlyosbodik. Rendszerint a kapcsolatoknak abban a szakaszában alakul(hat) ki, amikor a rózsaszín köd oszlani kezd és a pár a mindennapok sűrűjébe egyre jobban megismeri egymást.  Léteznek jellemző női és férfi allergiák. A nők párjuk figyelmetlenségét, vagy tapintatlanságát tartják egyre elviselhetetlenebbnek, míg a férfiakat gyakran az zavarja, ha párjuk irányítani, nevelni akarja őket, vagy uralkodni akarnak rajtuk.

Látszat-ok és a valóság

Nehezen hihető, hogy a múlhatatlan(nak tűnő) szerelmek végét a szétdobált törölköző, vagy a felhajtott wc deszka okozza. Azt is kevés szerelmes gondolja egy kapcsolat elején, hogy egy sms, amelytől megdobban a szíve pár hónap múlva a „már megint ellenőrzi, mit csinálok” korántsem felemelő gondolatát hívja elő belőle. Egyes kapcsolatokban miért válnak zavaróvá apróságok, míg más párok miért tolerálják jól egymás zavaró szokásait, vagy tulajdonságait is? A történet soha nem a felhajtott wc deszkáról, hanem a kielégítetlen szükségletekről szól egy párkapcsolati konfliktusban. A három legfontosabb igény pedig, amely kielégítése egy jól működő kapcsolat alapja a kötődés, a gondoskodás és a szexualitás (ezen igényekről, és a párkapcsolatokban betöltött szerepéről következő írásomban olvashat). Ha ezen igények tartósan kielégítetlenek egy párkapcsolatban, akkor az megnyilvánulhat elégedetlenség, frusztráltság, vagy harag formájában is, ami kiváló táptalaj a társas allergia kialakulásához.

Egy egyszerű képlet sokatmondó eredménnyel

Szexuális együttlétek száma – konfliktusok= ?

Ha az egyenlőségjel után pozitív a szám, akkor a kapcsolat jól működik, ha tartósan negatívba csúszik, az rossz prognózist jelent. Ez természetesen egy leegyszerűsített modell a maga számos korlátjával, ugyanakkor figyelemfelhívó, elgondolkodtató a maga egyszerűségében.

Hasonló tartalmú – de tágabban értelmezhető és vizsgálatokkal alátámasztott – John Gottman elmélete: a pár együtt töltött idejében az érzelmileg feltöltő pillanatok aránya az érzelmileg mérgező pillanatokhoz viszonyítva komoly előrejelző erővel bír. Az öt az egyhez arány, amelyben sokkal több a pozitív, mint a negatív pillanat, arra utal, hogy a pár jelentős érzelmi forrással és szilárd kapcsolati tőkével rendelkezik, ami hosszú távon szinte biztosan megtérül.(Gottman, Relationship Cure)

Akkor most miről is vitatkozunk?

A társas allergia kialakulásának a legnagyobb veszélye, hogy egyenes utat jelent a párkapcsolati játszmák felé. Eltereli a figyelmet a valós problémáról és konfliktus központjába a tünet kerül a kiváltó ok helyet, így a megoldásra is lényegesen kisebb az esély. Elképzelhető, hogy egy párkapcsolatban a felek valóban nem tudják kielégíteni egymás vágyait és igényeit, ilyenkor természetesen a játszmamentes őszinteség sem menti meg a kapcsolatot, de megóvhat attól, hogy hosszasan és értelmetlenül bántsák egymást a pár tagjai. Ha happy and nem is lehet, gyors és fájdalommentes befejezés igen.

Sok esetben azonban van, lehetne megoldás, ha ki tudjuk mondani azt, ami valóban fáj, vagy hiányzik. Ennek természetesen előfeltétel az, hogy mi magunk felismerjük, hogy mit várunk a párunktól, mit nem kapunk meg, vagy épp mennyire reálisak a vágyaink. Mielőtt tehát századszor és már megint vitát nyitnánk a wc deszka kérdéséről, talán gondoljuk át, miről is szeretnénk beszélni őszintén, játszmamentesen.

Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus

Több információt a Kreatív pszichológia honlapon találsz. 

Felhasznált szakirodalom: Goleman D.:Társas intelligencia - Az emberi kapcsolatok új tudománya 

1 komment
Címkék: blog

A bejegyzés trackback címe:

http://kreativpszichologia.blog.hu/api/trackback/id/tr7012322583

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Drednaught 2017.03.21. 13:38:24

Érdekes gondolatok ezek, de a gond sosem szokott ilyen matematikai egyszerűségű lenni.
Pl. működhet egy kapcsolat jól... egészen addig, amíg a nő ki nem találja, hogy valamit egyoldalúan változtatni akar, mert most olyanja van/ezt látta az instán/ez az élet rendje,stb.
Ilyenkor ha a férfi nem igazodik azonnal a megváltozott körülményekhez, elsősorban szar-szemét-geci lesz, másodsorban meg ő lesz a párkapcoslat megrontója.
Másrészt ilynekor kezdődnek a játszmák, érzelmi zsarolások, sarokba szorítás vagy rosszabb esetben az egyoldalú és a másikra rákényszerített döntések.
Jó példák erre az összeköltözés, eljegyzés, házasság, gyerek, házassági vagyoni szerződés, hitelfelvétel, hiteladás, ingatlanvásárlás, szexuális igények, költözés, barátokkal való kapcsolat,stb.
A férfiak számára pedig folytonos a dilemma, hogy hogyan reagáljon az olyan manipulációkra, amit a lányok egymáson tinikoruk óta begyakorolnak. Mindemellett a magazinok, könyvek, pszichológusok mind arra nevelik a nőket, hogy az ő igényeik a legfontosabbak és bármit felülírhatnak, de a férfiakat senki nem tanítja meg ugyanerre, őket nem bátorítják és ez egyenlőtlenséghez vezet az átlagos kapcsolatban.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu