Ezért ragadsz benne rossz élethelyzetekben!
A 4 leggyakoribb ok!

infinity-2037068_1920.jpgEnnél rosszabb már nem lehet! – hányszor gondoltuk már ezt életünkben és hányszor derült már ki, hogy bizony tévedtünk. Mert bizony lehet rosszabb, sőt bizonyos élethelyzetek egyre nyomasztóbbá és kilátástalanabbá válnak akkor, ha nem teszünk semmit, vagy nem a megfelelő lépéseket tesszük meg. Mégis sokan ragadnak benne újra és újra fojtogató élethelyzetekben, melyek szép lassan felemésztik az energiájukat és az életkedvüket. Miért van ez így, mi gátolja meg a hatékony megoldást, a változtatást?  Íme a 4 leggyakoribb ok!

  1. Struccpolitika

A legerősebb gátja minden változásnak, a belátás hiánya. Amikor a homokba dugjuk a fejünket és úgy teszünk, mintha a probléma nem is létezne, akkor a megoldásnak még az esélyét sem adjuk meg önmagunknak.  Ebben a viszonyulásban van valami ösztönszerű is. Kisgyermekeknél figyelhető meg, hogy befogják a szemüket, ha valamit nem akarnak meglátni, sőt akkor is ezt teszik, ha azt szeretnék, hogy őket ne lássák meg. Gondolhatnánk, hogy felnőtt ember már nem tesz ilyet, pedig vélhetően már mi magunk is belefutottunk hasonló helyzetbe, csak a „becsukja a szemét” helyett a szemet hunyunk felette – természetesen kizárólag a békesség kedvéért – kifejezést használjuk ilyenkor. A szőnyeg alá söpört konfliktusok azonban idővel olyan intenzitásúvá nőnek, hogy már nincs az a szőnyeg, ami alá beférnének.   A struccpolitika alternatívája a „csodára várva” mentalitás, amikor egy lépéssel talán beljebb vagyunk, mert a probléma létét felismerjük, de bízunk abban, hogy egyszer csak majd eltűnik magától!

monkeys-47226_1280.png

  1. Bűntudat

A második komoly ok, amiért benne ragadunk számunkra – és gyakran mások számára is – megterhelő, romboló helyzetekben a bűntudat érzése. A bűntudat nem azonos a felelősségvállalással, annak belátásával, hogy mi részesei vagyunk (lehetünk) az adott helyzet kialakulásának. Amíg a belátáson alapuló, reális felelősségvállalás inspirál a megoldásra, addig a bűntudat érzése akadályoz és tehetetlenné tesz. Amikor valaki kizárólag önmagában, a személyiségében, vagy képességeiben látja a kialakult helyzet okát, akkor elveszíti a hitet arra, hogy változtasson.  Ilyen pl. a mostanában egyre gyakoribb „rossz anya vagyok” címke, amivel az édesanyák önmagukat bélyegzik meg. Ennek a súlyos címkének ráadásul további következményei is vannak – melyek azonban nem a megoldás felé visznek, hanem egyre nagyobb dinamikával rontják a helyzetet. Miért is? A negatív énkép következtében azok a viselkedések kerülnek a figyelem középpontjába, melyek illeszkednek ehhez a képhez, így egyre több „bizonyíték” gyűlik össze, mely egyértelművé teszi a bűnösség kérdését. Ráadásul nem csak az észlelést, de a gondolkodást és a viselkedést is befolyásolja a bűntudat, megnehezítve a probléma valós okainak felismerését és megoldását.

  1. Bűnbak keresés

Akkor is tévúton járunk, ha a bűnöst valaki más személyében véljük felfedezni. Az énkép ugyanis ebben az esetben is sérül(het). Ahol bűnös van, ott áldozat is van. Az áldozat szerephez pedig a kiszolgáltatottság és a tehetetlenség érzése társul. Ahogy a bűntudat, úgy mások hibáztatása is erős negatív érzelmeket hív elő, és játszmák kialakulásához vezethet: „ha te nem lennél (ilyen)” játszma gyakran fordul elő házasságokban, ahol is minden baj forrása a házastárs. Bűnbak lehet természetesen az egész világ, vagy annak egyes szereplői a jelenben, vagy akár a múltban.  Még ha a valóságnak meg is felel az a feltételezés, hogy jelenlegi rossz élethelyzetünk valaki másnak a hibájából következett be – legyen az szándékos tett, figyelmetlenség, vagy akár jószándékból elkövetett „bűn” – akkor is az áldozatszerepből való kilépés jelenti a megoldást, melyhez gyakran szakember segítsége is szükséges.

sad-505857_1920.jpg

  1. Fáradtság

A változást, az aktív megküzdést gyakran a tartósan fennálló rossz élethelyzet következtében kialakuló fáradtság akadályozza. Ez a fáradtság természetesen nem feltétlen fizikai, sokszor inkább lelki fáradtság, ami a kilátástalanság, beletörődés állapotához vezet. „Nincs hozzá erőm” -  gondolják, vagy mondják ki sokan, ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy nagyobb terhet – sőt egyre nagyobbat – jelent a helyzet elviselése, mint a változtatásra irányuló kísérletek kivitelezése.  Természetesen minél korábban születik meg a belátása annak, hogy az adott élethelyzet romboló és szükség van a változásra, ha a megoldásra tudunk koncentrálni a bűnös keresése helyett, annál több tartalék energiánk van, amivel gazdálkodhatunk – akár lelki, akár fizikai értelemben!

Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus       

A szerző írásait az Kreatív pszichológia és a Lelkizóna blogon olvashatod. Még több információt a Kreatív pszichológia honlapon találsz.

A bejegyzés trackback címe:

http://kreativpszichologia.blog.hu/api/trackback/id/tr3612601151

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

2017.06.17. 09:37:40

Nagyon jók ezek az írások és még jobbak lehetnének, ha az életből vett példákkal, eset tanulmányokkal lenne szinesítve. Meg persze a kiutakkal, megoldásokkal...

rozsomák 2017.06.18. 00:10:41

Na majd egyszer, ha ráérsz, elviszlek egy kis borsodi faluba - amit ismerek már többtíz éve - aztán ottan magyarázd az ottaniaknak ezeket, hogy ők miért nem tudnak kitörni.
Mindegyik meg fogja magyarázni neked - na nem mindegyik, mert lesz, aki elküld téged az anyádba - , hogy az igazi oka az ő kiúttalanság-érzésének az nem a bűnbakkeresés meg a struccpolitika meg a bűntudat, hanem hogy nincs pénze buszra, hogy bemenjen Kazincbarcikára, mert nincs munkája se.

Amit írsz, az szart se ér, ha valósan szar helyzetben lévő emberekről van szó, kizárólag az eleve helyzetben levő, de lusta embereknek szól.
Nagyjából annyit ér, mint amit állítólag Maria Antoinette mondott volt: "Ha nincs kenyere a népnek, egyen kalácsot".

Őt viszont utána nem sokkal le is fejezték.

Almandin 2017.06.18. 00:46:24

@Kulics: Szerintem is jó lenne néhány esettanulmány. Viszont a kiutat, megoldást mindenkinek saját magának kell megtalálnia. Már csak amiatt is, mert ugyanaz a megoldás nem mindig jó két különböző embernek, mert mindenki más. Nem lehet a problémákat egy kaptafára megoldani.
Én úgy tudom, a pszichoterapeutákat kiképzik arra is, hogy ne akarják irányítani a pácienst. Tilos megmondani, mit csináljon (pl. hogy szakítson), mert egyrészt tisztelni kell a páciens privát szféráját, másrészt az kell, hogy maga döntsön. Sajnos a terapeuták sok olyan emberrel találkoznak, akik döntésképtelenek, és kész receptért mennek hozzájuk. Olyankor nekik kell megtanítani őket dönteni is.

sokasebi · http://pacifictime.blog.hu/ 2017.06.18. 06:22:33

@rozsomák: A borsodiakra a struccpolitikai rész vonatkozik, gondolom évtizedek óta várják a sült galambot, közben meg csak nőttek a problémák. Olyan ez, mintha beugranék egy szakadékba, aztán zuhanás közben elkezdenék másokat hibáztatni mert nem tudnak megmenteni. Nincs pénze buszra, hát akkor amikor még volt, akkor kellett volna eljönnie! (Cigire, drogra, játékgépre gondolom mindig jut.)

wmiki · http://kigondoltam.blog.hu/2014/07/20/stephen_hawking_538 2017.06.18. 08:58:20

@Visceroid: valóban, már csak Orbán hibáztatása maradt ki, ebből a címlapos közhelygyüjteményből

vaffanculo 2017.06.18. 09:16:12

@Visceroid: Jogos, de nemcsak. Inkább a Zorbánhívőket tenném hozzá :)

Tamáspatrik 2017.06.18. 12:03:53

Ezeket a kategóriákat kicsit szélesíteném, mert van mindegyiknek mélyebb gyökér oka is, néha nem csak egy.
A struccpolitika esetén valami olyasmit kellene lépnem, amit nem szoktam, mert még sosem tettem vagy a saját magamról alkotott énképemmel ellenkezik, vagy egyszerűen félek. A félelem ált. ott van a háttérben, ha beleragadok a szituban, még ha nem is vallom be. Ilyenkor valami külső segítség kellene, ami meglöki az ilyen embert, mint ahogyan a golyót is kimozdítom a gödörből.
Tehát ha látunk ilyen valakit, aki beleragadt valamibe, akkor lökjük meg. Vagy az élet adja majd a szükségszerű lökést.
A 2-3. feldogozható, feldolgozandó és vannak erre stratégiák. A 4. a fáradság attól is van, hogy a helyzet szívja el az ember energiáját. Ha sok a veszekedés és konfliktus, az mindig magas energiaszintet is jelent.

2017.06.18. 13:21:48

@Almandin: persze, egykaptafára nem is. De akkor végülis mit is akar ez a blog, ez az írás ? Amiket elmondasz az a terapeuta képző 1. éves tankönyve. Ezt itt meg gondolom problémák közt örlődő emberek olvassák...

Bicepsz Elek77 2017.06.18. 14:58:40

@sokasebi: De az kollektiv struccpolitika!!! Mi lenne ha meg kellene tagadnod a csaladodat es a regi barataidat az elorejutasert? Megerne neked? Talalnal-e ujakat(foleg borsodi c..kent pl. Budapesten?) Ez egy nagyon nagy dilemma. Pl. Ha Jozsi bacsinak nem lett volna 3 felesege meg 5 gyereke akkor biztos sajat haz lenne egy jo helyen szocialis berlakas helyett. De neki a nok es a gyerekeifontosabbak voltak, mint a sajat haz, amit nem vihet at a tulvilagra

Almandin 2017.06.18. 15:09:05

@rozsomák: Ne keverjünk ide egy teljesen más és politikailag megosztó témát. Tény, hogy az ember nem mindenható, de sok mindenre lehet megoldása.

Jazo 2017.06.18. 17:03:59

Ötödiknek még be lehetne tenni a külső körülményeket. Gyakran megszületik a felismerés, de a váltást megakadályozzák a külső körülmények. Pl. egy rossz munkahelyen ragadhat az ember, ha magas a munkanélküliség, nincs helyben alternatív jobb álláslehetőség, esetleg hitelt kell törleszteni ezért az ismeretlenbe inkább nem ugrik bele az ember. Vagy a váltáshoz szükség lenne akkora indulótőkéhez, ami nem áll rendelkezésre. Ezután jön a már említett "fáradtság", belefásulás.

steery 2017.06.18. 17:12:20

5. A veszteségektől való félelem:
Vannak döntések, amik meghozatala elkerülhetetlenül vezet bizonyos veszteségekhez. Márpedig a legtöbb ember biztonsági játékot játszik: szeret nyerni, nem szeret kockáztatni, még kevésbé veszíteni. A világ ugyanis megtanítja a dolgokhoz való ragaszkodást, az elengedést és a lemondást viszont nem annyira. Így végül mindent elveszítünk. "Mert aki kész elveszíteni az életét, megtalálja azt, aki pedig ragaszkodik az életéhez, elveszíti azt." Ugye ismerős ez a megállapítás a Bibliából?

Pan Modry 2017.06.18. 19:17:56

Altalaban nem szeretem az ilyen postokat mert baromsagnak tartom, de ebben sok az igazsag, nyilvan minden elethelyzetre nem huzhato ra, de a folyton panaszkodo, kieges szelen allo ismeroseimnel nagyjabol helytallo lenne ez a diagnozis.

Pan Modry 2017.06.18. 19:27:32

@steery:
Igen, illetve a kudarcok tulreagalasa, ha valami mar el lett baszva, az el lett baszva, vonjuk le a tanulsagot, de sokat ne ragodjunk rajta!

rozsomák 2017.06.24. 18:03:41

@Almandin:
"Ne keverjünk ide egy teljesen más és politikailag megosztó témát. Tény, hogy az ember nem mindenható, de sok mindenre lehet megoldása."

Ja hogy ez csak a belvár pesti egyetemisták blogja, akik nem látnak ki a körúton túlra..
Bocs, ezt nem tudtam.
Elnézést.

De azért eszembe jut a Galilei kör tevékenysége - kb. 100 éve volt.

Pesti értelmiségi csoport tele idealisztikus, néha fanatikusan narodnyik beütéssel, egy probléma volt velük: nem értettek szót az 5 kilométerre levő csepeli munkásokkal se. Nem tudták megértetni velük, hogy mi is a gond velük és általában mi is a gond a világgal.
Mert azok nem voltak vevők rá.
Más gondjuk volt, mint a kvázi szociológusok kérdéseire felelni, velük vitatkozni, beszélgetni. Nekik meg kellett élniük.
Nem volt közös nyelv..

Ez is valami ilyesmi.. nem ?

Érted legalább a hasonlatot ?
Vagy lerajzoljam ?

Kurva nehéz ez : osztani az igét, hogy te miért is vagy hibás, mit kéne csinálnod, amikor a másik nem érti, hogy te miről beszélsz, lennél az ő helyében, nem ezen erősködnél, hanem hogy a számlát hogy fizesd ki.

De nem kell ehhez Borsodba menni: Ezt Pesten is elérheted.. hogy leszarják a népnevelő, pszichologizáló írásokat...az, hogy mennyit fizetsz, ez sokkal lényegesebb kérdés..

Azután jöhet az agymosás, ha tele a has..

Bocs, de kiakasztó ez a lilaködös lózunggyűjtemény.

Kovács Szilvia

img_3347_kor.JPG

 

Tanácsadó szakpszichológus

A kreatív pszichológia blog szerzője

Kreatív pszichológia

afb_gestalt_9_1.jpg

Pszichológia máshogyan: alkossunk, játszunk,

ismerjük meg önmagunkat és a világot egy más szemszögből..kreatívan

Facebook oldaldoboz