1. Mérhető hatás rövidtávon

Azt is mondhatnám, hogy a legtöbb diétának van hatása, csak nincs eredménye. Rövid távon a legtöbb módszer súlyvesztéshez vezet, néhány módszer egészen drasztikus mértékű súlyvesztéshez. Ez nem felétlen a módszer specifikus hatásának köszönhető, a kalóriabevitel csökkentése – ideológia nélkül is – fogyást eredményez. Sokak számára ezek a rövid távú, látványos eredmények igazolást jelentenek a hatékonyságára. Ez a bizonyíték olyan látványos és egyértelmű, hogy amikor fél év múlva újra rossz oldalra billen a mérleg nyelve, akkor sem veszíti el az érvényességét. Sokan inkább az önhibáztatást választják és gyenge akaratúnak könyvelik el önmagukat, mintsem a módszer eredményességét vonják kétségbe.

2. Megint az a fránya kognitív disszonancia…

Egy fogyókúra komoly elköteleződést, elszántságot igényel. Többnyire anyagi áldozattal jár, de ezenkívül még számtalan - egyéb területet érintő – lemondással. Egyszóval komoly befektetést eszközölünk egy általunk vágyott cél elérése érdekében. Ezt a döntést ráadásul nem csak egyszer kell meghozni. Nap, mint nap ki van téve a csábításnak az, aki elszánta magát a fogyókúra mellett. Minden egyes döntéssel, amikor nem engedünk a csábításnak, egyre jobban elköteleződünk az általunk választott módszer mellett. Amikor eljön a végjáték ideje, akkor egy egyszerű, de annál kegyetlenebb tényállással kell szembesülni: a sok erőfeszítés nem hozta meg a várt eredményt. Ez a helyzet komoly kognitív disszonanciát jelent, és természetesen ez esetben is erős késztetést érzünk arra, hogy megszüntessük ezt a feszültséggel teli állapotot. Mit lehet tenni? Valamelyik (vagy mindkét) oldalt korrigálni kell. Ilyenkor lehet hallani a következő mondatokat: „nem is volt olyan nehéz végigcsinálni” (tényleg?), „a végére már egészen megszoktam” (akkor miért lett vége?) – folytathatnám a sort, hisz az erőfeszítés mértékének bagatellizálása az egyik módszer a kognitív disszonancia csökkentésére. Mi a másik oldal? Az elért eredmény túlértékelése: „többet szerettem volna fogyni, de már az a 2 kg is számít!”, „rengeteget fogytam és ha nem jött volna közbe az a sok stressz, akkor nem is híztam volna vissza!”. Hát igen, talán majd legközelebb…

3. Majd legközelebb sikerül!

A harmadik nyomós ok, amiért a sikertelenség ellenére is szeretnénk hinni a fogyókúrás módszerekben az a csodavárás! „Majd legközelebb sikerül”, „Ha egy kicsit kitartóbb vagyok, működött volna.”. Nehéz lemondani arról, hogy elérjük a céljainkat és megvalósítsuk a vágyainkat. Jobb érzés megőrizni a hitet, hogy majd találnak olyan diétát, majd feltalálják azt a tablettát, ami pont nekik jó, és akkor sikerülni fog.  A hitet valóban érdemes megőrizni, de ha valamit már sokszor próbáltunk sikertelenül, akkor az „ugyanabból még többet” hozzáállás ritkán vezet eredményre. A célt ettől függetlenül nem kell feladni (átgondolni a realitását érdemes lehet), de az oda vezető utat mindenképpen érdemes újragondolás tárgyává tenni.

+1 ok:  marketing!

Az előzőekben arról írtam, hogyan győzzük meg önmagunkat, milyen belső kényszerítők vezetnek vissza ugyanarra a (tév)útra. Ugyanakkor a külső hatások szerepe sem elhanyagolható. A fogyókúra iparág eladásban érdekelt, mindent megtesznek azért, hogy vágyakat keltsenek és fogyasztásra ösztönözzenek a szó szoros és átvitt értelmében. Természetesen ugyanez a helyzet egy mosópor esetében is, csak míg a mosás kevesek számára kiemelt fontosságú, a vágyott testsúly és az ehhez kapcsolódó asszociációk (boldogság, sikeresség, párkapcsolat stb.) növelik a fogékonyságot és a kiszolgáltatottságot is egyben.

 Akkor ez most már így marad?

Ahogy korábbi bejegyzésemben már említettem a súlyproblémák kialakulásának és fennmaradásának oka sokféle és általában nem is egyszerűsíthető egy tényezőre. Aki ezt elfogadja, azt talán arról sem lesz nehéz meggyőzni, hogy ne azokat a módszereket keresse, amelyek „valakinek” segítettek, hanem a saját testi-lelki állapotát próbálja megismerni és megérteni –  szükség szerint megfelelő szakemberek segítségével.

Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus