• Egyre több a mesterséges - emésztőrendszerünk számára ismeretlen - anyag az élelmiszerekben (tartósítószerek, állagjavítók, stb).
  • Már az alapanyagokban is egyre több a vegyszer és gyógyszer (antibiotikus, növényvédőszerek).
  • A külcsín -pontosabban az eladhatóság - fontosabb lett, mint a minőség, vagy a tápanyagtartalom (nemesítések, szelekciók, génmódosítás).
  • A finomított cukor fogyasztás erősen megnőtt az utóbbi évtizedekben! 

Nem csupán az ételeink összetétele változott, hanem az étkezési szokások is!

  • Egyre gyakoribb, a rendszertelen táplálkozás, nincs fix időpontja a reggelinek, ebédnek és vacsorának (sokszor már reggeli, ebéd és vacsora sincs, csak "bekapunk valamit útközben".)
  • Nem csak a napi ritmus, de az évszakhoz kötött ritmus is eltűnőben van. Nem a friss és közelben termett, előállított alapanyagokból készülnek az ételek, fagyasztva, tartósítva minden évszakban kapható minden.
  • Sokan már nem terített asztal mellett fogyasztják az ebédet, vagy a vacsorát, hanem számítógép, vagy televízió előtt ülve.
  • Csökken az evésre szánt idő és figyelem, a minőségi evést sokan a mennyiség növelésével pótolják.

Érzelmeink hatása és a stressz szerepe

  • A tartós, vagy gyakori stressz hatással van az emésztésünkre. Stressz hatására az emésztés lelassul, hogy a stressz kiváltó okának megoldására tudjuk összpontosítani az energiát. Ha azonban ez az állapot tartóssá válik, akkor a bélrendszer, sőt az immunrendszer működése is gyengül.
  • A stressz az étvágyunkra is hatással van, az emberek többsége ilyenkor nem kíván enni, "csomó van a torkában", ráadásul a stressz "gyomorszorító" érzést is okozhat.
  • A szomorúság és rosszkedv a stresszel ellentétben sokakat evésre ösztönöz. A bánatevés persze nem az éhségről, hanem érzelmekről, hangulatokról szól.
  • Minél több a stressz, a frusztráció, a csalódás, a szomorúság az életünkben, annál valószínűbb, hogy az evés és az emésztés terén is problémáink adódnak. Ez tovább rontja a testi-lelki állapotot, így a kör bezárul.

Hosszasan folytathatnánk a sort, de az talán egyértelmű, hogy a tudatos táplálkozást a maga komplexitásában érdemes értelmezni. Nem elég, ha csak az étel minőségére, kalóriatartalmára figyelünk. Kevés, ha a tudatosság az étel kiválasztására, elkészítésére vonatkozik. A tudatos táplálkozás akkor valósulhat meg, ha az étkezésre és az önmagunkra - a testünk és lelkünk jelzéseire - fordított figyelem természetes része a mindennapoknak, ha  megértjük és figyelembe vesszük ezeket a jelzéseket.