Arról már sokat olvashattunk, hogy érzelmi állapotunk, és a stressz hatással van a táplálkozásunkra, és az emésztésünkre, sőt az immunrendszerre is. Vajon ez a hatás fordítva is igaz? Elképzelhető, hogy táplálkozásunk és bélrendszerünk működése befolyásolja az agyi folyamatokat, ezáltal hatással van érzelmeinkre, hangulatunkra, vagy akár késztetéseinkre, motivációnkra is?

A hasfájástól az IBS-ig

A pszichológiai immunrendszernek - amelyről korábban már többször is írtam – biológiai, testi aspektusai is vannak. Ezek közé tartozik a táplálkozásunk, és a bélrendszer működése is. Induljunk ki a legegyszerűbb képletből: hasfájással, hascsikarással még a leggyönyörűbb napsütést is nehéz élvezni, nincs kedvünk társaságba menni, nehéz ilyenkor jól érezni magunkat. Ha ez egy múló rosszullét, akkor természetesen a pszichológiai immunrendszer működését nem fogja befolyásolni. Egyre többen vannak azonban, akiknek nap, mint nap át kell élni ezt a kiszámíthatatlan és megmagyarázhatatlan fájdalmat. Sokszor ételallergia, vagy ételintorlerancia áll a háttérben, ami kellemetlen és megnehezíti az étkezést a mindennapokban, de ha kiderül az ok – sajnos néha nagyon sok időbe telik - legalább kontrollálhatóvá teszi a testi állapotot, így érzelmileg is sokkal kisebb terhet jelent. Sokan kapják azonban az IBS diagnózist, ha panaszaikkal orvoshoz fordulnak. Az IBS, az irritábilis bél szindróma a gyomor- és bélrendszer funkcionális zavara, melynek tünetei a görcsös hasi fájdalom, puffadás, esetenként hasmenés. A bélrendszer működése eltér a normálistól, de ez a probléma nem vezethető vissza semmilyen szervi eltérésre.  A civilizált világ tünetegyüttesének tartják az irritábilis bél szindrómát (IBS), amely a funkcionális bélpanaszok együttese. A világ lakosságának 10-20%- át érinti, de bármennyire gyakori képpel állunk szemben a diagnózist megerősítő specifikus vizsgálat nem létezik, ahogy az IBS pontos oka sem ismert. Az emésztőrendszer zavara azonban még ennél is „többre” képes...

A bélflóra a lélekre is hat?

Egyenlőre csak egereken bizonyították, hogy a bélflóra változása befolyásolja az érzelmeket és a viselkedést. Az állatkísérletek szerint olyan területekre is hatással lehet a bélflóra állapota, mint a szorongás, vagy éppen a motiváció. Egérkísérletek alapján két Bifidobaktérium-törzs probiotikumként való adagolása enyhíti a szorongást, és enyhíti a depressziószerű tüneteket.

Az orvostudomány terén is folynak kutatások, melyek az emésztőrendszer működési zavarának hatását vizsgálják. A rendellenes bélflóra olyan betegségek és tünetek hátterében is megjelenhet, melyekről korábban ezt fel sem tételeztük, mint pl. az autizmus, vagy a depresszió, sőt a skizofrénia és az epilepszia egyes eseteiben is elképzelhető a kapcsolat. Az agy-bél rendszer kapcsolatának és kölcsönhatásának kutatása egyre több olyan megdöbbentő eredményt hoz, mely bizonyos betegségek gyógyítását, kezelését alapjaiban változtathatja meg.  „Ízelítőül” egy példa a kutatási eredményekből, amely  vélhetően sokakat érint:

Az édes élet valójában keserű?

A fruktózintolerancia a gyümölcscukor lebontásának zavarával függ össze. Ez bizonyos esetekben veleszületett rendellenesség,  az érintett emberek szervezetében kevesebb fruktózlebontó enzim termelődik. Ha az intolerancia csak későbbi életszakaszban jelentkezik, akkor gyanítható, hogy a gyümölcscukrot nem tudja felszívni a bélrendszer. A fruktózintolerancia  a hangulatunkra is hatással van. A bélben a magas fruktóz szint gátolja egy aminosav (triptofán) hasznosítását, mely szükséges a szerotonin előállításához. A szerotonin pedig az a hírvivő anyag, amely boldogsághormonként vált ismertté. A fruktózintolerancia tehát lehangoltsághoz vezet, de azt gondolhatnánk, hogy ez csak keveseket érint. A fruktózintolerancia talán igen, de...

Napi 50 gr fruktóz elfogyasztása már az emberek felénél ahhoz vezet, hogy fruktóz marad a bélben. Ha ez az állapot tartósan fennáll az nem csupán hasfájás, hasmenést, hanem lehangoltságot is okoz. Sok, vagy kevés 50 gr fruktóz? Jelenleg a fejlett országokban már 60-80 gr az átlagfogyasztás.

Talán nem is gondolnánk, hogy a testünkben zajló biológiai folyamatok, mint pl. az emésztésünk – milyen szoros kapcsolatban van pszichológiai immunrendszerünkkel, ezáltal lelki állapotunkkal. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni erről a kölcsönhatásról,  pedig ez a tudás korántsem új, hisz nyelvünkben az emésztés és az érzelmek kapcsolata régóta jelen van.  Aki valóban „nem nyeli le” az őt sérelmeket, annak nem fogja megfeküdni a gyomrát se átvitt értelemben, sem a valóságban egy-egy konfliktus. Azonban nem csupán a negatív érzelmek „lenyelése” okoz problémát: a finomított cukrok, a tartósítószerek, mesterséges adalékanyagok stb. szintén előidézhetik, hogy „rosszul legyünk tőlük”, testi és lelki értelemben egyaránt.

Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus

Felhasznált szakirodalom és hasznos olvasmány a témában:

•  Dr. Natasha Campbell-McBride: Gap-szindróma - Az emésztés és a pszichológia kapcsolata - Kézikönyv a pszichológia zavarok természetes gyógyításához, Reneszánsz Könyvkiadó, 2013
• Giulia Enders Bélügyek - A belek csodálatos világa és a jó emésztés, Park Kiadó, 2015