Sokféleképp lehetsz jó anya!
2017. december 01. írta: Kreatív pszichológia

Sokféleképp lehetsz jó anya!

people-2566854_1920.jpg

Könyvek, blogok  és újságcikkek tömege foglalkozik a gyermeknevelés, az anyaság témájával. Érdeklődő szülő  -vagy leendő szülő - mindent megtudhat a gyermek „működéséről”, a hogyanokról és miértekről, olykor szinte használati útmutatót is kínál egy-egy szerző. A tökéletes gyermeknevelés természetesen tökéletes szülőt feltételez, aki minden pillanatban tudatosan követi a szakirodalmi ajánlásokat, míg a tökéletességre törekvő anya végül tökéletesen bizonytalanná válik önmagában, anyaságában!

anya.jpg

Az alábbi idézetek - a felismerhetőség elkerülése érdekében kissé módosított, de tartalmilag azonos formában – édesanyáktól származnak:

„Nincs türelmem leülni a gyermekkel kisautót tologatni. Gyakran megyünk játszótérre, sokat olvasok neki, rengeteg időt töltünk együtt,  főleg aktív programokkal, de vannak játékok, amikre egyszerűen nem tudom rávenni magam. Tudom, hogy ez borzasztó. Látom, a férjem milyen türelmesen játszik a gyerekkel. Nekem miért nem megy?”

„ A kislányom egyke. Mondták is az oviban, hogy kellene neki egy testvér. Biztos nem tud majd beilleszkedni a közösségbe, mert nem szokta meg, hogy alkalmazkodnia kell más gyerekekhez. Borzasztó bűntudatom van, de bűntudatból nem vállalhatok még egy babát?!”

„Szorongó alkat vagyok, mindig is az voltam. Biztos a gyermekem is azért küzd ennyi szorongással, mert én nem tudok elég magabiztos lenni.”

„Lehet, hogy elkényeztetem? De hát otthon vagyok – gyesen -, az a legfontosabb dolgom, hogy vele foglalkozzam, nem igaz? Persze estére nagyon elfáradok és akkor türelmetlenebb vagyok néha. Talán az én hibám, hogy nem játszik szívesen egyedül, a szüleim szerint borzasztóan elkényeztetem és nem lesz ennek jó vége…”

„Ennyi idő korban már át kellene aludnia az éjszakát. Hát nálunk ilyen még nem volt! 2-3 óránként felébred és sír, gyakran csak akkor hagyja abba, ha megszoptatom, pedig már elmúlt egy éves. Valamit biztosan rosszul csinálok!”

A fenti édesanyák bár különböző problémákkal küzdenek, mégis van, ami összeköti őket. Hibásnak, rossznak érzik magukat. Úgy érzik, nem tudnak megfelelni az elvárásoknak, ami másoknak könnyen és egyszerűen megy, az számukra megoldhatatlan feladat. Ennek az érzésnek pedig egyenes következménye a szorongás és a bűntudat. De miért kerül egyre több édesanya  egy ilyen negatív spirálba? A teljesség igénye nélkül összegyűjtöttem néhány gyakori okot:

  • Túl sok és sokszor egymásnak ellentmondó információval találkoznak az édesanyák az Interneten. Gyakran hallom, hogy rengeteg időt töltenek gyermekneveléssel kapcsolatos blogok és fórumok olvasgatásával, ami jellemzően komoly frusztráció forrása.
  • Az elérhető információk egy része szakmailag nem hiteles és helytálló, vagy bár az alapjai helyesek, de túlzó és félelemkeltő módon fogalmaznak, vagy felszínes, részigazságokat mutatnak be.
  • Torzított „statisztikák” alapján is egyre nagyobb szorongások generálódnak a szülőkben. Könnyen meglátják, hogy „más gyereke bezzeg,…”, de bele sem gondolnak abba, hogy más édesanyák talán más nehézségekkel küzdenek.
  • Az elvárásoknak való megfelelés részeként sokan titkolják a nehézségeiket, félelmeiket, fáradtságukat és kifelé egy rózsaszínre hazudott képet mutatnak – ezzel ők maguk is fenntartják a torzított statisztika nyomasztó hatását. Úgy érzik, ha megosztanák nehézségeiket, akkor rossz anyának tartanák őket, így magukra maradnak a félelmeikkel.
  • Túlzottan erős a tökéletességre törekvése vágya. Az anyaság azonban nem a tökéletességről szól. Nincs egy olyan mindenkire érvényes szabály, vagy viselkedési kódex, amit be kellene tartani. A gyermekeknek, még a testvéreknek sem azonos a fejlődési üteme, a temperamentuma, az igényei. Ami tökéletesen működik az egyik gyereknél, az talán a legkevésbé sem jön be a másiknál. Természetesen vannak alapok, melyekre minden gyermeknek szüksége van (erről itt olvashat részletesen), de egyetlen gyermeknek sincs  szüksége tökéletes anyára, Bettelheim szavaival élve elég  „csupán” elég jó szülőnek kell lenni.

 Miért is írtam le mindezt?

- Mert az látom, hogy gyakran a megoldási kísérletek (és azok kudarca) tartanak fenn olyan problémákat, melyek talán is problémák.

- Mert egy anyaságában elbizonytalanított anya egyre nehezebben és egyre több energia befektetéssel tud működni és így sokszor pont az anyaság örömteli pillanatainak megélésére nem marad már lehetősége, energiája.

- Mert bár időről-időre érdemes átgondolnunk, hogyan és mit csinálunk, de nem lehet minden pillanatban tépelődni azon, hogy vajon hibáztunk-e.

- Mert bármennyit tépelődünk is, úgysem fogunk tudni mindig, minden elvárásnak megfelelni (szerencsére), hitelesen csak azt adhatjuk át, ami bennünk van, akik mi vagyunk!

-  Mert azt gondolom, hogy nagyon sokféleképpen lehetünk jó anyák!

Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus

Beszéljünk róla! Kreatív pszichológiai tanácsadás

A bejegyzés trackback címe:

http://kreativpszichologia.blog.hu/api/trackback/id/tr4913406437

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.