Heuréka!
2015. december 31. írta: Kreatív pszichológia

Heuréka!

A problémamegoldás kreatív módja

bath-988502_1280.jpgA kreativitásról a művészek és feltalálók, a borzas hajú zsenik jutnak eszünkbe, pedig  kreativitás mindenkiben van és az élet szinte minden területén hasznát vehetjük ennek a képességnek. A problémamegoldás is gyakran igényel némi találékonyságot: egy új megközelítéssel a bonyolult hirtelen egészen egyszerűvé válhat.

Ugyanabból még többet?

Sokan panaszkodnak arról, hogy bár nagyon sokat tesznek egy probléma megoldásának érdekében, mégsem jutnak sehova. Sőt, minél nagyobb igyekezettel próbálják megoldani a problémát, annál rosszabb a helyzet. Ilyenkor persze gyakran kiderül, hogy a „nagyon sok”, amit az illető megtett, tulajdonképpen ugyanannak a megoldási kísérletnek az ismételgetése. Még az is lehet, hogy ez a megoldási mód valaha a múltban működött, ugyanakkor jogos vetődik fel a kérdés, hogy miért próbálja meg valaki ugyanazt újra és újra, ha a próbálkozásai eredménytelenek. A válasz a sémákban keresendő, lássuk miért?

Egy bizonyos probléma és egy bizonytalan gyermek!

Gondolkodásunkban a sémáknak nagyon fontos szerepe van. Bár sokat szidják őket, ha nem lennének, akkor igen sok energiánk és időnk menne el azzal, hogy kitaláljuk a  fogkefének melyik felére érdemes nyomni a fogkrémet.  A sémák természetesen akadályozhatnak is, elsősorban akkor, ha túl erősek és merevek. Az iskolai oktatás során alapvetően arra kondicionálnak, hogy ha van egy bizonyos probléma akkor létezik egy, azaz EGY bizonyos megoldás, amelyet meg kell keresni.  Az élet és annak valós problémái viszont vélhetően keveset jártak iskolába és nem tudnak arról, hogy nekik így kellene működniük. Sokkal gyakoribb, hogy már a probléma definiálása sem olyan egyszerű, mintha tankönyvből olvasnánk. A megoldásokból pedig lehet, hogy egy létezik, de az is lehet, hogy több tucat, de annak is van esélye, hogy egyik megoldás sem helyes, hanem adott szempontok alapján jobb, mint a többi megoldás.

Ha a séma nem működik..

A kreativitásra a problémamegoldásban akkor van szükség, amikor a sémák, azaz a megszokott módszerek csődöt mondanak. Ilyenkor érdemes az ugyanabból még többet módszer helyett szempontot váltani, kilépni a megszokott sémákból és újraértékelni a helyzetet. Ennek a szempontváltásnak egy igen szép példája a 9 pontos probléma. Ha nem ismeri a megoldást (a bejegyzés végén található), próbálja ki, mielőtt tovább olvasna, íme:

„Kösse össze a 9 pontot 4 egyenes vonallal úgy, hogy nem emeli fel a ceruzát a lapról és nem halad át a pontokon többször.”

1_37.jpg

A 9 pontos probléma megoldása lehetetlennek tűnik, mint ahogy a megszokott kereteken - azaz a sémán, miszerint a 9 pont által meghatározott négyzet a gondolkodásunkban a megoldás kerete - belül maradva az is. Tipikus példája annak, amikor az ugyanabból még többet módszer kudarcra van ítélve. Amint azonban egy új megvilágításba kerül a feladat, a megoldás is egyszerű és kézenfekvő lesz, nem kell hozzá más, mint szempontot váltani.

Az élet 9 pontos problémái

Persze az élet nem 9 pontos problémákról szól, hanem emberi konfliktusokról, élethelyzetekről és lehetőségekről. A működés azonban mégis hasonló, egy szempontváltás olykor egészen egyszerűvé és kézenfekvővé teszi a megoldást. Lássunk egy példát: gyakran találkoztam azzal a jelenséggel, hogy mikor az édesanya óvodába viszi a gyermeket, minden alkalommal hatalmas sírás kezdődik már az óvoda kapujában. Ilyenkor persze az édesanya és az óvónők is mindent bedobnak a helyzet kezelésének az érdekében, többnyire eredménytelenül. Hosszasan lehetne elemezni, hogy miért alakult ki ez a helyzet, kinek okoz nehézséget az elválás és milyen hitelesen tudja közvetíteni az édesanya azt az érzést, hogy örömmel hagyja ott a gyermeket.  Hasznos lehet mindezekre a kérdésekre megkeresni a választ, de korántsem jelent biztosítékot arra, hogy a sírás megszűnik.  A megoldás – tapasztalataim szerint – gyakran egy egyszerű huszárvágás: vigye más a gyermeket óvodába, legyen az az apuka, vagy nagyszülő, az esetek döntő részében már az első alkalommal megszűnik a korábban megoldhatatlannak tűnő probléma.

Ne nyúlj hozzá!

A kreatív ötletek születésekor gyakran írnak le egy inkubáció fázist. Ez azt jelenti, hogy egy kicsit hátralépünk, letesszük a problémamegoldás terhét és időt hagyunk magunknak, no meg a problémának. Előfordul ugyanis, hogy már nagyobb problémát okozunk az egyre elkeseredettebb/elszántabb megoldási kísérleteinkkel, mint amilyen nagy a probléma maga, ráadásul minél jobban belebonyolódunk a megoldásba, annál kisebb az esélyünk, hogy egy más perspektívából, nézőpontból tekintsünk a helyzetre és a megoldás lehetséges módjaira. Lazuljon el egy kellemes meleg fürdőben és bízza a megoldást kreatív énjére! Heuréka!

Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus

 

 

 

 

..és a megoldás:post_97153_20120817203621.JPG 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kreativpszichologia.blog.hu/api/trackback/id/tr368263694

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csakférfi 2016.01.12. 16:00:07

Jó a cím! :) :) :)
A probléma megoldása:-együtt könnyezem a gyerekkel és láthatóan kimutatom nekem sem kellemes ez az óvis akció! :) :)
-előbb megyünk az oviba hogy a sírás befejeződhessen
-elfogadom hogy jogos a gyerek sírása
-én is megnyugszom idővel ,mert tudom hogy az élet tele van nemszeretem dolgokkal
-a gyereket nem kérem számon ezért sem nem az ovónőket,nem utasítok senkit (magamat sem ) hogyan illik viselkedni ebben a helyzetben
-az elválás mindig kínos és nehéz,ezért mutatom ki a "szenvedésemet"
Ez az őszinteség! :) :) :)