5 ok, amiért a fogyókúrák kudarcra vannak ítélve!
2016. január 02. írta: Kreatív pszichológia

5 ok, amiért a fogyókúrák kudarcra vannak ítélve!

remove-2538643_1920.jpgA csodadiéták fél éven túli sikeressége 5% alatt van. Ami ennél is rosszabb hír, hogy azok közül, akik fogyókúra címen élettani kísérletet folytatnak a saját testükön 2-3 év alatt akár 2-3 kilóval is nehezebbé válhatnak! Mindezek ellenére a mai napig folyamatosan nő a már iparágnak számító fogyókúra üzlet: tabletták, porok, könyvek és módszerek sokasága jelenik meg nap, mint nap. Nem csoda, hisz a gazdaságilag fejlett társdalomban az elhízás soha nem tapasztalt méreteket ölt! Ha ennyi pénzt, időt és energiát fordít emberek sokasága a fogyókúrára, akkor miért ne látszik az eredmény?

  1. Attól, hogy csak kalapácsunk van, nem lesz mindenből szög!

Az elhízás hátterében álló okok igencsak sokfélék lehetnek: az étkezéssel kapcsolatos családi és kulturális szokások, genetikai tényezők, betegségek, hormonális hatások, életmóddal összefüggő tényezők mind vezethetnek túlsúly kialakulásához és fennmaradásához. Annak ellenére, hogy az elhízás egydimenziósnak látszik - amit leegyszerűsítve BMI indexre lehet konvertálni – a helyzet a valóságban sokkal összetettebb. Erre a komplex és sokféle okra nehéz találni egyetlen módszert, ami mindenkinek segíteni fog (láthatóan nem is sikerül)! Ráadásul a fogyókúrás módszerek az egyik legfontosabb okozó és fenntartó tényezőt tökéletesen figyelmen kívül hagyják: az érzelmek és pszichés tényezők szerepét!

  1. Beszélhetünk diétáról, de a testünk azt hallja ÉHEZÉS!

A fogyókúrák többsége a korábbinál lényegesen alacsonyabb kalória bevitelt ír elő. Természetesen a kevesebb kalória egy ideig valóban testsúlycsökkenéshez vezet, bármilyen ideológia legyen a diéta mögé állítva. Egy ideig! Ami utána következik az pontosan kiszámítható: enyhébb esetben csak a visszatérés a régi étkezési szokásokhoz, amelyek az súlyfelesleghez vezettek, rosszabb esetben önjutalmazásként a korábbinál is több, vagy kalóriadúsabb étel elfogyasztására kerül sor. Ha mindez nem lenne elég, még a testünk - egyébként nagyon is ésszerű - működése is elősegíti a leadott kilók gyors visszatérését (megfejelve néhány plusz kilóval). A fogyókúrát a testünk - aki nincs tisztában az aktuális szépségideálokkal - éhezésként kódolja és felkészül az újabb ínséges időre, ezért elkezd felhalmozó, raktározó üzemmódban működni, azaz növeli zsírtartalékokat! 

  1. Még egy adag káposztalevest?

A fogyókúrás módszerek a kalóriák korlátozása helyett,vagy mellett a fogyasztható ételek körét is erősen szűkítik. Ráadásul nem a kelbimbó főzeléket tiltja a legtöbb diéta, hanem az általában kedvelt ételek kerülnek tiltólistára! A szervezetünknek, de a lelkünknek is szüksége van a változatosságra, ha evésről van szó. Még ha a kedvenc ételét kellene ennie kizárólagosan egy hétig, vélhetően a 3. nap már rá sem bírna nézni. Aki a fogyasztható ételek körét drasztikusan szűkítő diétát választ még akkor is „éhezik”, ha elegendő kalóriát fogyaszt!

  1. Meddig viselhető az elviselhetetlen?

Nem elég, hogy a testünk, de a lelkünk is az ellenállók táborát erősíti fogyókúra kérdésben! A klasszikus – korlátozáson alapuló diéta – a legtöbb ember számára önsanyargatást és lemondást jelent. Kellő elszántsággal és komoly motivációval egy ideig be lehet tartani szabályokat, de ez folyamatos figyelmet és hősies küzdelmet jelent. Ez a küzdelem időt és energiát von el a mindennapi életünkből, gyengíti a pszichés immunrendszerünket. Leegyszerűsítve: egy szigorú diéta fizkiai és mentális síkon egyaránt komoly stresszt jelent! Jellemzően a fogyókúrák egy nagyobb megterhelő életesemény, stressz hatására tarthatatlanná válnak és gyorsan a feledés homályában végzik (néhány plussz kilót és sérült önértékelést hagyva maguk mögött). Bizonyosan van olyan ember, aki 3-6 hónapig kitartóan és egyenletesen tud figyelmet és energiát szentelni a fogyókúra projektnek, de azt hiszem ők a ritka kivételt jelentik. Ráadásul további nehezítő tényezők is színesítik az összképet. A távoli jövőben megjelenő jutalom (a vágyott testsúly elérése) reménye igen nehezen tartja féken a kézzel fogható és azonnal meg, pontosabban bekapható jutalom iránt vágyat.

  1. Kísértések úton, útfélen…

Sem a testünk, sem a lelkünk nem örül a fogyókúrának nevezett tiltólistának, de a környezetünk sem nagyon támogatja ezt a kísérletet. Bekötött szemmel, orrunkat befogva könnyebb lenne, de bárhová nézünk csábító látványok fogadnak, jóindulatú kínálások (a kedvencedet sütöttem), vagy szemrehányó megjegyzések (nem ízlik, amit főztem?) kísérnek ezen az úton. Az pedig már csak – stílusosan – hab a tortán, hogy a tiltott dolgok mindig vonzóbbak, és már azok az ételek is csábítást jelentenek ezekben az „ínséges” időkben, amit régebben eszünkbe sem jutott volna elfogyasztani. 

A fenti listában csak néhány fontosabb okot gyűjtöttem össze, amelyek talán kicsit érthetőbbé teszik, miért nem jelent a fogyókúra megoldást a testsúly problémára. Ezzel korántsem szeretnék senkit lebeszélni arról, hogy tegyen az egészséges testsúly eléréséért, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a rosszul megválasztott módszer egy idő után szinte már maga generálja a problémát. Amit pszichológusként még veszélyesebbnek tartok, hogy minden sikertelen fogyókúra rombolja az önértékelést. Az akaratgyengeség, a tehetetlenség érzése pedig olyan területek sérülését is okozhatja, melyeknek alapvetően semmi közük a testsúlyhoz! Mindezek után jogosan merül fel a kérdés: miért adhatóak el újra és újra a fogyókúrás módszerek? Jövő héten erre keresem a választ a gasztopszichologia blogon!

Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus

gasztropszichologia.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://kreativpszichologia.blog.hu/api/trackback/id/tr678440958

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.