2016. ápr 21.

Behálózva! Ha létezik felelős alkoholfogyasztás, akkor létezhet felelős Internethasználat is?

írta: Kreatív pszichológia
Behálózva! Ha létezik felelős alkoholfogyasztás, akkor létezhet felelős Internethasználat is?

island-73328_640.jpgHa a társadalom egyre több tagja érzi nélkülözhetetlennek az Internetet a mindennapjaiban - más szóval a háló elemi szükségletünkké vált - akkor ez a jelenség tulajdonképpen már nem is szenvedélybetegség, hanem egy természetes igény kielégítése? Korábbi írásomban egy egyszerű teszt segítségével mutattam meg, hogy akár mi magunk is eldönthetjük, hogy csupán használjuk az Internetet, vagy függünk tőle. Most nézzük meg, milyen veszélyei vannak a világhálónak és azt (is), hogyan válhatunk tudatos felhasználókká.

Az időrabló

Hosszú órákat lehet eltölteni a számítógép előtt úgy, hogy komoly problémát okozna megmondani, tulajdonképpen mit is csináltunk.  „Számomra ez jelenti a pihenést.” – mondják sokan, de ez nem felel meg a valóságnak. Az információk, üzenetek és vizuális ingerek kifogyhatatlan mennyisége egyrészt igazi, pontosabban mesterséges tűzijáték az agynak - mellyel nehezen veszik fel a versenyt a hagyományos ingerforrások – másrészt viszont fokozott igénybevételt is jelent. 

 

laptop-1176606_1920.jpg

A fokozott – agyunk számára nehezen feldolgozható - ingermennyiség a frusztrációs tolerancia csökkenéséhez, ingerültséghez és türelmetlenséghez is vezet.

Érzett már késztetést arra, hogy földhöz vágja az eszközét, mert lassú volt, vagy megszakadt a kapcsolat?

„Fecseg a felszín...”

Az Interneten – a műfaj sajátossága miatt – kevesen olvasnak figyelmesen és hosszasan. Ennek megfelelően a legtöbb megjelenő írás is a gyorsan, könnyen emészthető műfajba sorolható.

Információgyűjtésre tehát alkalmas lehet a net, de mély ismeretszerzésre talán kevésbé, és ez addig nem is okozhat problémát, amíg a megfelelő helyén kezeljük az olvasottakat. Ha azonban online okosságok alapján próbáljuk gyermekünket nevelni, netán az öngyógyítás műfaját kóstolgatjuk, akkor nem árt az óvatosság.

A tökéletesség csapdája

Az Interneten minden van, és mindenből sok van. Akibe csak egy szikrányi perfekcionizmus is  szorult, az könnyen eshet a „meg kell találnom a legjobbat” csapdájába. Lehet szó a legjobb nyaralásról, autóról, strandpapucsról, vagy (akár) a szerelemről.  A kínálat azonban sokszor olyan – áttekinthetetlenül - nagy, hogy gyakorlatilag lehetetlen megtalálni a legjobbat.  Érdemes lenne megelégedni egy kellően jó választással, ez azonban már nehezen megy. Bármelyik lehetőség mellett köteleződünk el, megmarad bennünk a rossz érzés, hogy választhattunk volna talán még ennél is jobbat…legyen szó strandpapucsról, vagy szerelemről! 

macbook-577758_1920.jpg

Second life

Vonzó alternatíva, hogy megkettőzzük önmagunkat és háromdimenziós énünket egy „alter-egoval” tegyük teljesebbé. Fantázianéven kialakított fantáziavilág, ami azonban kilép a fantázia keretei közül, bonyolult élmény- és érzésvilággá alakul, virtuális kapcsolati hálóval, vágyakkal és konfliktusokkal fűszerezve. Bár az érintettek meggyőződése, hogy a két világ nem befolyásolja egymást, és mindez csupán egy veszélytelen játék, azért vékony jégre téved, aki szeretné megkettőzni (hasítani?) tudatát!

Felelős Internethasználó, avagy az eszköz nem felelős a használóért

Az Internet mindezek ellenére egy csodálatos eszköz és lehetőség. Az eszköz valóban nem felelős azért, aki használja, vagy ahogyan használja, de tagadhatatlanul nagy a csábítása arra, hogy belegabalyodjunk a hálóba.

Pár egyszerű ötlet azoknak, akik a végleges szakítást elképzelhetetlennek tartják, de kapcsolatfüggővé sem szeretnének válni:

  • Pár napig vezessen „naplót” arról, mennyi időt és mivel tölt el a számítógépe előtt ülve, illetve hogyan érzi magát „netezés” közben és után. Az eredmények tükrében tudni fogja, hogy kell-e, érdemes-e változtatnia a szokásain.
  • Mielőtt a gép elé ülne, írjon listát arról, hogy melyek azok a tennivalók, amelyek valóban fontosak (leveleket megválaszolni, hivatalos ügyeket intézni stb.), és legelőször ezeket a feladatokat oldja meg. Ezzel elkerülhető az önáltatás csapdájába, miszerint órákon át dolgoztunk és csak néha néztünk szét a neten, miközben az arányok gyakran egészen mások.
  • Őrizze meg a kontrollt és határozza meg önmagának az időkeretet, legyen szó akár a napi netezésről – ami a szabadidejének terhére történik – akár a „legjobb lehetőség” megtalálására szánt időről, figyelembe véve az adott kérdés fontosságát.
  • Tartson minden héten egy „netmentes” napot. Legyen kreatív és keressen alternatív megoldásokat, ha azt érzi ezen a napon, hogy egy adott helyzetet sokkal egyszerűbb lenne megoldani, ha mégis – csak egy kicsit – a géphez ülhetne.

Ha nem adjuk meg a lehetőséget arra, hogy az Internet lételemünkké, azaz a szükségletpiramisunk alapjává váljon, akkor megmaradhat annak, ami: egy kiváló és hasznos eszköznek, ami segítheti az életünket, hogy több időnk jusson arra, ami a piramisban valóban fontos.

Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus

Köszönöm szépen az együttműködést és a lektorálást Nagy Ildikónak!

Szólj hozzá

blog én önismeret önmagam