A hetedik: a boldogság hajszolása boldogtalanná tesz?!

woman-367371_1920.jpgKorábbi cikksorozatomban azt a hat gyakori módszert vettem számba, melyekkel a leggyakrabban tesszük boldogtalanná önmagunkat.

A visszajelzések alapján az emberi kapcsolatainkban is módszeresen pusztító játszmák a hatos lista győztese, a második és harmadik helyezést pedig az automatikus negatív gondoldatok és önmagunk másokkal való összehasonlítása érte el. Régóta adós vagyok a hetedikkel! Azzal a módszerrel, amelynek sejtésem szerint a dobogón van a helye!

Menjek, vagy maradjak?

Valamennyien ismerünk olyan embereket, akik évek – sőt évtizedek óta – élnek boldogtalan párkapcsolatban, nem váltanak munkahelyet, pedig talán régóta készülnek rá, benne ragadnak helyzetekben, melyek számukra is egyértelmű módon rontják életminőségüket. Számos oka vannak, miért érthető – ha nem is racionális – ez az érthetetlennek tűnő döntés, de erről majd legközelebb! Létezik ugyanis ennek a hozzáállásnak az ellentéte is: azok az emberek, akik mindig jobbra vágynak!

Illúziók és valóság

Tudjuk, hogy egyetlen dolog állandó csak az életünkben: a változás. Azt is gondolhatjuk, hogy jóra, vagy az egyre jobbra törekvés pozitív személyiségvonás, és olyan erős motiváció, amely a fejlődést szolgálja. Egy bizonyos szintig ez így is van, de hol van a határ? Hol van az a pont, ahol billen a mérleg, és egyre elégedetlenebbnek és boldogtalanabbnak érzi magát az, aki folyton a boldogságot hajszolja? Talán ennél is érdekesebb kérdés, hogy ezeknek az embereknek a van-e idejük arra, hogy megálljanak egy percre és végiggondolják, mit is jelent számukra a boldogság. Egészen személyesen nekik, az ő életükben, az ő személyiségükkel, az ő érzelmi viszonyulásaikkal. Ha ez nem történik meg, akkor nem másról szól a történet, mint marketing szakemberek által legyártott vágyak és illúziók hajszolásáról. Egyre több valós – vagy vélt elvárásnak – próbálunk megfelelni és egyre több valós – vagy gerjesztett – vágyat próbálunk kielégíteni. Régebben még csak a szomszéd kertjéhez kellett viszonyítanunk a saját „zöld”-ségünket, ma már az Internet révén az egész világ a viszonyítási alap, természetesen annak a sikeresebb, vagy manipuláltan bemutatott fele. A boldogság sztenderdje a siker lett, ami mellé persze társulnia kell a fiatalságnak és a szépségnek is. Ezek a boldogra retusált emberek valóban boldogabbak lennének az átlagos halandóknál, vagy boldogtalanná tesszük önmagunkat egy hamis illúziót kergetve? A boldogság hajszolásának a legnagyobb veszélye az, hogy annyira elfoglal a „másik” élet, a vágyott munka, vagy az ideális párkapcsolat keresése, hogy közben észre sem vesszük, hogy van egy párunk, akit szeretünk – még akkor is, ha már nem olyan izgalmas és csillogó -, hogy van egy munkánk, amit örömmel végzünk, van egy életünk, ami a maga hullámzásaival és megpróbáltatásaival együtt is boldoggá, elégedetté tehetne.

A boldogtalanság, mint definíciós probléma

A boldogsághoz való viszonyát tekintve van egy harmadik típus is: a boldogtalan boldog emberek. Milyen egy boldog boldogtalan? Tisztában van vele, hogy boldog élete van. Szereti a munkáját, harmonikus a párkapcsolata, megvalósította a céljait. Egyetlen problémája van csak, nem érzi magát boldognak. Ilyen esetben felmerülhet a depresszió lehetősége, esetleg a valós vágyak elfojtásának lehetősége is, de előfordulhat az is, hogy definíciós problémáról van szó. Amióta az aktuális trendek – filmek, könyvek, magazinok – definiálják a boldogságot, annak intenzitását és formáit, azóta a hétköznapi, egyszerű kis boldogság a rút kiskacsa szerepébe került. Rossz mintával hasonlítja össze magát, így értéktelennek és jelentéktelennek tűnik, pedig csak tiszta tükör kellene ahhoz, hogy megláthassa gyönyörű hattyú voltát!

A boldogság, ahogy a spontán dolgok általában nem működnek megrendelésre! Ha várunk, vagy elvárunk bizonyos érzéseket, ha a fejünkben él egy illuzórikus kép arról, hogy milyennek kell lennie az igazi boldogságnak, akkor rontjuk az esélyét annak, hogy meglássuk, megérezzük a mi egyéni, semmihez nem hasonlítható boldogságunkat, ami garantáltan nem olyan lesz, mint ahogy a nagykönyvben megírták, vagy a nagyképernyőn bemutatták! Ha azonban nagyszínpadon szeretné látni többek közt ennek a témának a körüljárását is a művészet eszközeivel, akkor ajánlom az Ügyes kis hazugságok c. darabot a Madáchban!

 Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus

http://www.kreativpszichologia.hu/

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kreativpszichologia.blog.hu/api/trackback/id/tr6811814475

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csakférfi 2016.10.23. 08:11:11

Kedves Szilvia!
Ön egy boldog ember. Hiszi hogy a boldogság minden ember számára elérhető. Ràadásul a szakmája az emberi "lélek".
A " munka " amit végez szellemi "tevékenység".
Azért idézőjel mert nem tevékeny csak gondolkodó. Azért nem munka mert nincs benne erő és elmozdulàs. Azaz fizikai valóságban nincs produktuma. Ami kézzelfogható műalkootás avagy egy eszköz lenne
Ön a kreatívitását kvázi fantáziáját hasznàlja. Nem a két kezét.
Ez hívják fizikai munkànak . Màrpedig a fantáziálás az élet megrontója.
Ugyanis ön könnyen szerzi a megélhetéhez a pénzt. Nem úgy mint az emberek nagytöbbsége.
Akik olykor szenvedve szerzik a pénzt a mindennapjaikban. A szenvedés a boldogsàg ellentéte.
Ezért az ember aki szenvedve szerzi a mindennapi betevőjét kénytelen agyalni. Kreativitàsát azaz a fantáziàjàt használni. Ekkor fordul önhöz. Ezért érzi ön hogy jól él . Szereti a munkáját ami nem ugyanaz mint a pácienseié. Magyarul beviszi azzal az erdőbe a sajàt klienseit. Hogy ön jól élhessen és még véletlenül se kelljen "alantas "fizikai munkát végeznie. Így a kör bezárul.
Mégis mit gondol?
Azt hogy "bennünk" páciensekben van a hiba? Mert nem tudjuk hogy hogyan kellene boldognak lenni?
Úgy bizonyosan én is nyugodtabb lennék ha csak agyalnék és ezért jól megfizetnének. A nyugalom és a belső feszültség elsímulàsa vezet a boldoguláshoz. Ezt tudjuk Platón óta. De nem a boldogsághoz. Ahhoz keĺl más is. Ha majd a fizikai munkát is olyan jól fizetik mint az ön által túlbecsült fantáziàlàst, akkor visszazérthetünk erre a miért nem vagy boldog"témára. Addig ideig óràig segít csak az agyalàs. Bele kellene ebbe érezni Szilvia.
Akkor talán ràjönne mi az az érzelmi intelligencia.

Kovács Szilvia

img_3347_kor.JPG

 

Tanácsadó szakpszichológus

A kreatív pszichológia blog szerzője

Web:http://www.elegjoanya.hu/

Kreatív pszichológia

afb_gestalt_9_1.jpg

Pszichológia máshogyan: alkossunk, játszunk,

ismerjük meg önmagunkat és a világot egy más szemszögből..kreatívan

Facebook oldaldoboz