Ezek a gondolatok keserítik meg a párkapcsolatodat!

silhouette-2331872_1920.jpgElőző írásomban azokat az önmagunkra vontakozó gondolatokat gyűjtöttem össze, amelyek irracionálisak és súlyosan rontják az életminőséget. Most azokon a téves meggyőződéseken a sor, amelyek a párkapcsolatokra vonatkoznak, azokat minőségét és működőképességét ássák alá.

  1. A konfliktusok miatt rossz egy kapcsolat!

conflict-1445377_1280.jpgTalán meglepő, de a konfliktus szükséges és szerves része minden kapcsolatnak. Óhatatlan, hogy az együttélés során két ember elképzelései és céljai különbözzenek olykor. Ha ezeket meg és ki lehet beszélni, valamint mindkét fél motivált a megoldás keresésére, akkor a konfliktusok nem rombolják, hanem építhetik is a bizalmat a felekben. A ki nem mondott feszültség és a szőnyeg alá söpört konfliktusok hatása sokkal rombolóbb. Ezek a feszültségek bármikor robbanáshoz vezethetnek. Ha a „nem láttad a kulcsomat?” kérdés kiabálásig fajuló vitába torkollik, akkor feltételezhető, hogy nem a kulcs kérdés a kulcskérdés! Ilyen esetekben már gyakran el sem jutnak a felek addig, hogy a valós problémákról tudjanak érdemi beszélgetést, akár vitát folytatni, így maradnak az indulatok a megoldás lehetősége nélkül!

  1. Ha magától nem működik a kapcsolat, akkor jobb külön utakon folytatni!heartsickness-428103_1920.jpg

Aki azt gondolja, hogy egy jó kapcsolat az idők végezetéig jó kapcsolat marad befektetett „munka” nélkül, az vélhetően téved. Egy tartós kapcsolatért napi szinten tenni kell, időt és energia befektetést igényel. Ráadásul nem csupán a kapcsolatra, hanem önmagunkra is érdemes figyelni. Sokan a kezdeti romantikus évek után - amikor a legjobbat hozták ki önmagukból - már nem fektetnek hangsúlyt a nőisségükre/férfiasságukra, marad helyette a melegítőalsó, a hajcsavarók, meg a „legalább otthon ne kelljen már jól kinéznem” fáradtsága.Ráadásul még a befektetett munka sem véd meg egy évtizedeken át tartó kapcsolatot a hullámvölgyektől, nehéz időszakoktól. Ahogy azonban a megoldott konfliktusok erősítik a bizalmat, úgy a közösen átvészelt nehéz periódusok erős köteléket jelentenek két ember között.

  1. Félszavakból is értjük egymást!

Félszavakból is értjük egymást, sőt mondani sem kell, úgy is tudja a másik, hogy mit érzek/mire vágyom/mire van szükségem. Az talán természetes, hogy egy tartós kapcsolatban a párok sokat tudnak egymásról, valóban ismerik egymást és olykor szinte kitalálják egymás gondolatait. Olykor igen, de garantáltan nem mindig. Vannak dolgok, amiket érdemes kimondani, érthetően (nem bonyolultan kódolva, vagy célozgatások formájában), mert hát senki sem gondolatolvasó, még akkor sem, ha jól ismer. Vannak mondatok, amiket pedig azért jó kimondani, mert a párunknak örömet okozunk vele. Még akkor is, ha azt gondoljuk, hogy a párunk tudja, hogy szeretjük, megbecsüljük és értékeljük, jó ezt néha szavakba önteni!

silence-2054839_1920.jpg

  1. Ha szólni kell érte, akkor már nem ér semmit!

Kicsit hasonló kategória, mint a „félszavakból is (félre)értjük egymást”. Ez az a bizonyos helyzet, amikor nem csupán azt várjuk el, hogy a párunk tegyen meg valamit, hanem azt is elvárjuk, hogy magától vegye észre és tegye meg, amit mi elvárunk. „Ha már szólni kell érte, akkor nem semmit az egész!” E tekintetben nagy egyéni különbségek lehetnek. Valóban vannak,akik lesik párjuk minden kívánságát és kérés nélkül teljesítik (vigyázat: a gyerekekeinket ne szoktassuk hozzá ehhez!), de mások számára ez nem természetes működésmód. Ez nem jelenti a szeretet hiányát. Ha nyíltan kimondjuk, hogy mit szeretnénk, azzal megkönnyítjük a másiknak, hogy teljesítse azt.

  1. A gyermek megoldás minden problémára!

Egy gyermek születése valóban nagy boldogság egy pár számára, ugyanakkor próbára is teszi a kapcsolatot. Egy jól működő, harmonikus kapcsolat – ha nem is feltétlen zökkenőmentesen – de őszinteséggel és egymás iránti empátiával kibírja ezt terhelést, de ha egy bizonytalan alapokon nyugvó, megoldatlan feszültségekkel terhelt házaspár válik szülőpárrá, akkor a baba születésével járó frusztrációk, fáradtság fokozza a már meglévő feszültséget. Ráadásul egy párkapcsolat javítása/megmentése egy gyermek által felelőtlen és kockázatos döntés, amelynek következményei a gyermeket is erősen érintik.  Garantáltan van hatékonyabb és felelősségteljesebb módja a kapcsolati problémák megoldásának!

Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus       

A szerző írásait az Kreatív pszichológia és a Lelkizóna blogon olvashatod. Még több információt a Kreatív pszichológia honlapon találsz.

A bejegyzés trackback címe:

https://kreativpszichologia.blog.hu/api/trackback/id/tr1112558387

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Burgermeister 2017.06.09. 15:56:05

végre vmi normális gondolatcsokor

Drednaught 2017.06.10. 20:24:52

@Burgermeister: Komolyan mondod? Még egyetlen Blikk, Nőklapja, Kiskegyed, Bravo, Story, Cosmo nem volt a kezedben?
De kérdezek valamit erről a túláradó optimizmusról.
TFH születik egy gyerek, nagy az öröm, éljen az empátia, majd ahogy elmúlik fél év, egy év, az nő csak húzódozik, nem akar dugni. Számára márt az nem pálya, nem érdekli, fontosabb "célt" talált az életéhez és ezt "illene felfogni és elfogadni a férfinek". De persze ha félre mer dugni, a nő elválik és kéthetente fogja csak látni a kölkét a pali, legalábbis a fenyegetés szerint.
Szóval a fentiek alapján mi lesz a megoldás?
(jelzem, hogy ez nem egy fantazmagória, férfiak ezrei sírn...ának, ha volna bárki, akit ez érdekel)

Mindenki szeretné, hogy a fentebbi vagy egyéb 7-es, 10-es 15-ös listázott lózungok mentén meg lehetne oldani az ilyen dolgokat, de sajnos nem lehet.

Burgermeister 2017.06.11. 06:21:14

@Drednaught: Van igazságod de a többihez képest ez olyan....

Csipyke 2017.06.11. 09:08:59

@Drednaught: van két gyerekem, és nem különösebben szeretek dugni. Igaz, olyan anya sem vagyok, akinek leszállt a lila köd, és mostantól csak a gyerek. Mind a két alkalommal-egy hüvelyi, egy csaszi-alig vártam, hogy legalább a folyásnak vége legyen-szerencsém volt-a hat hetet nemigen bírtam ki... szóval ha egy nő ennyire nem akarja, ott van más is...

Drednaught 2017.06.11. 09:33:22

@Csipyke: Bocs, de ez mekkora baromság már. Az volna az érv, hogy "az nem lehet, mert én nem hiszem"?
Ha csak magadból indulsz ki, akkor még egy rakás dolog nem létezhet a világon, noha láthattad már, olvashattál róla. Mellesleg én éveket írtam, nem a kötelező szülés utáni hat hét türelmi időről...
Számomra amúgy eleve a legmocskosabb önmosdatás minden női maszlag közül, hogy kell ott lennie valami másnak is. Gondolom úgy értetted, hogy kell ott lennie valami más "férfi által elkövetett dolognak" is.
Mert az eleve el van rendelve, hogy olyan eset nincs, hogy csak a nő hibázzon. Vagy a férfi vagy mindketten egyformán, de hogy csak a nő, az ki van zárva.
Gondolom meg is van a standard lista, hogy a férfi nem segít be otthon a háztartásba, ezért nem akar dugni a nő, esetleg a férfi már nem udvarol, nem csábítja el, ez az oka, esetleg nem keres eleget és így az asszony "nem tud eléggé felszabadulni", ugye?
Nos nem. Nincs más ok a háttérben.
Egyszerűen vannak nők, akik a pinájukat, melleiket csak ideiglenesen adják oda a férfinek, amíg meg nem kapják azt, amiért ők maguk is jelen vannak a kapcsolatban: a gyerek és a felneveléséhez szükséges anyagi javak biztosítása.
Valójában mindegyiket a gyerekszüléshez, a tápláláshoz és felneveléshez használandó eszköznek tartotta mindig is. A férfi libidója csak egy hátráltató tényező, melyet meg kell téveszteni legalább addig, amíg meg nem lesz a gyerek(és vele a javak).
Ezen nőktől a kedvenc érvem az szokott lenni, hogy "szültem neki egy gyereket, ennek örüljön". Érted, micsoda arrogancia, hogy majd én megmondom, hogy te minek akarj örülni. Lehet, hogy 30 évig egy masszív cuminak örültél leginkább, de most majd jól felvilágosítalak, hogy a gyerek, az mindent visz és ez jobb mint a szex, szóval tanulj meg te is inkább ennek élni.
Nos ezek azok a nők, akik a gumierkölcseikkel simán átmennek a házassági szerződés kifejezésének hallatán sírógörcsöt kapóból végül masszívan férjet kisemmiző volt feleségbe. Az ilyenek megmagyarázzák maguknak, hogy miért is van mindig nekik igazuk és nem lehet a férfinek.

Csipyke 2017.06.11. 18:35:17

@Drednaught: faszt. Szerintem inkabb a himek adjak be, hogy jaj, olyan jó lenne gyerek, mer a zéletértelme, stb., de aztán is csak jó lenne kocsmázni meg motorozni meg kurvazni. Szerintem egy no se olyan hülye, hogy sajat dontesebol egyeduk nevelje fel a kolyko(ke)t, hacsak a ferje nem viselkedik ugy, hogy otthagyjak (bantalmaz, ilyenek).

Drednaught 2017.06.11. 18:49:33

"Szerintem egy no se olyan hülye, hogy sajat dontesebol egyeduk nevelje fel a kolyk"
Ha képes vagy ezt a hazugságot leírni, nincs miről beszélnünk. Teljesen más bolygón élsz.
Az érved meg olyan, mint hogy "Nem is igaz, hogy egyesek képesek lennének megölni másokat, hisz az olyan csúnya dolog, szóval kizárt...".
Tessék kimenni az utcára, olvasni valódi, élő emberek beszámolóit és nagyokat csodálkozni, hogy mi mindenre képesek a nők.
Gondolom a "kell a fasznak pasi, én csak gyereket akarok" kinyilatkoztatást soha nem hallottad még nőtől.
Mindegy, parttalan a vita.
További szép napot kívánok!

Kovács Szilvia

img_3347_kor.JPG

 

Tanácsadó szakpszichológus

A kreatív pszichológia blog szerzője

Web:http://www.elegjoanya.hu/

Kreatív pszichológia

afb_gestalt_9_1.jpg

Pszichológia máshogyan: alkossunk, játszunk,

ismerjük meg önmagunkat és a világot egy más szemszögből..kreatívan

Facebook oldaldoboz