A gyermekkori elhízás egyre komolyabb probléma: Amerikában a 2-5 éves gyermekek 13,9%-a, a 6-11 évesek 18,8%-a és a 12-19 éves serdülők 17,4%-a túlsúlyos, de Magyarországon is egyre aggasztóbb a helyzet!

Az utóbbi évtizedekben, különösen az 1990-es évektől kezdve, az elhízás előfordulása növekvő tendenciát mutat világszerte, nemcsak a fejlett ipari, hanem a fejlődő országokban is. Magyarországon iskolás gyermekekben végzett reprezentatív vizsgálat szerint az elhízás prevalenciája 1983 és 1993 között 12%-ról 16%-ra emelkedett! Egy 2008-as átfogó vizsgálat alátámasztotta a növekvő tendencia borúlátó jóslatát: az általános iskolás gyermekek körében összesen 18,8% túlsúlyos és 6,9% elhízott!

7-14 éves fiúknak 43,5%-a, a lányoknak több mint a fele (51,5%) volt elégedetlen a saját testsúlyával. Kortól függetlenül a fiúk 29,5%-a és a lányok 42,5%-a szeretett volna soványabb lenni és ezért minden ötödik fiú  és minden harmadik lány  legalább egyszer fogyókúrázott már 7 és 14 éves kora között!

Ok és következmények

Egyre több vizsgálat keresi a gyermek és serdülőkori elhízás okait: a mozgásszegény életmód, az egészségtelen és kalóriadús ételek és a rendszertelen étkezés szerepel dobogós helyen! Bár néhány tanulmányban említik a családi mintát, és a szülői felelősséget, ezidáig nem találkoztam olyan átfogó vizsgálattal, ahol a gyermekek személyiségét, érzelmi stabilitását, vagy megküzdési stratégiáit vizsgálta volna, pedig a változáshoz (az egészséges testsúly eléréséhez) feltétlenül szükséges a kiváltó és fenntartó okok megértése, amit minden egyes gyermek esetében egyénileg kell feltárni, megismerni!

A gyermekkori elhízás első és legfontosabb következménye, hogy hajlamosít a felnőttkori elhízásra (melynek szövődményei, következményei ismertek)! A kövér gyermekekben gyakrabban fordul elő 2-es típusú diabetes mellitus és insulinrezisztencia, mely komplikációk az elmúlt években - az elhízás gyakoriságának növekedésével - egyértelműen szaporodtak. Ahogyan a gyermekkori elhízás okai közt is feltételezhetjük a pszichés tényezők szerepét, úgy a következmények között is számolnunk kell velük: önértékelési problémák, szorongás, szociális izoláció és testképzavar kísérheti a gyermek-, kamaszkori túlsúlyt.

 "Majd kinövi!" 

Ahogyan egy csecsemőnél a kerekded formák vonzóak, sok szülő számára is elfogadható, sőt szimpatikus egy duci kisgyermek. Ennek megfelelően - mivel nem tekintik problémának - nem is történik semmilyen szülői beavatkozás a változás érdekében! A helyzet azonban az, hogy a kisgyermekkori elhízás az esetek többségében nem szűnik meg csak úgy, magától. Sőt, már egészen korán elindulhat az önfenntartó, ördögi kör. Egy duci kisgyermek jellemzően ügyetlenebb a mozgású, így jó eséllyel kevesebbet fog szaladgálni, nem lesz kedve sportolni. A szociális izoláció is megjelenhet a testsúly miatt - akár már óvodás korban, amitől az evés, mint boldogságforrás még fontosabbá válik a gyermek számára. A fogyókúra természetesen szóba sem jöhet gyermekeknél (véleményem szerint felnőtteknél sem), azonban az egészséges táplálkozásra és a mozgásra már egészen kicsi kortól lehet és érdemes is figyelmet fordítani. Amennyiben ezek a próbálkozások sikertelenek, vagy ellenállásba ütköznek, akkor a pszichés tényezők szerepét is ajánlott górcső alá venni és e téren segítséget nyújtani a gyermeknek!  

A gyermekkori elhízás megállítása különösen nagy tapintatot és türelmet igényel a szülők részéről. Fontos, hogy a gyermek önértékelése ne sérüljön, ne érezze betegnek, vagy "rossznak" önmagát! Mivel ebben a folyamatban a szülők szerepe és attitűdje kiemelkedő, így fontos, hogy ők is megkapják a kellő segítséget e téren! 

A következő bejegyzésben 4 olyan ételre vonatkozó szülői "üzenetet" mutatok be, amely egészségtelen táplálkozás kialakulásához vezet!

Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus