Nevelj kreatív gondolkodót a gyermekedből! Íme 9 egyszerű módszer!
A mai oktatási rendszer nem feltétlen segíti elő a kreatív gondolkodás fejlődését, de szülőként sokat tehetünk azért, hogy gyermekünkben kialakuljon (megmaradjon) ez a szemlélet és gondolkodásmód!
A gondolkodás flexibilitásának fejlesztése, azaz az alkotó gondolkodás nem azért fontos, hogy művészeket, esetleg felfedezőket neveljünk a gyermekeinkből. Az iskolai oktatásban az ismeretszerzés alapvetően arról szól, hogy egy adott tudásmennyiséget a gyermek minél pontosabban tudjon elismételni a megfelelő időben és az elvárt módon. Ráadásul a gondolkodást igénylő feladatok nagy részében egy jól körülhatárolt problémára kell a gyermeknek megtalálnia a helyes választ. Ezzel mindösszesen az a probléma, hogy tökéletesen életidegen. A hétköznapi életben a problémák, vagy feladatok nem feltétlen egyértelműek, így már az is egy külön készség és gyakorlás eredménye, hogy a megértsük, miről szól egy helyzet, hogy összegyűjtsük a szükséges információkat. Ha ez sikerült, akkor sem valószínű, hogy egy kézikönyvet fellapozva kész válaszokat kapunk arra, mi a teendő, sőt általában nem is egy helyes megoldás létezik, hanem valószínűleg több, melyek közül talán egyik sem helyes, csak bizonyos szempontok szerint jobb (vagy jobbnak tűnik), mint a többi. Ha tehát azt szeretnénk, hogy a gyermekünk életszerű helyzetek megoldásában is sikeres legyen és gondolkodása megőrizze rugalmasságát, érdeklődő, kíváncsi és nyitott maradjon, akkor érdemes ezeknek a képességeknek a fejlesztésére figyelmet fordítanunk!
- Nyílt végű kérdések
Eldöntendő (igen, vagy nem válasszal megválaszolható) kérdések helyett inkább nyílt végű kérdéseket tegyünk fel gyermekünknek. Ebben az esetben neki kell megfogalmaznia véleményét, gondolatait, tapasztalatát, vagy érzéseit, ahelyett, hogy mi felnőttek határoznánk meg a választási lehetőségeket.
- Adjuk meg a választás lehetőségét!
Bizonyos kérdésekben és helyzetekben adjuk meg a gyermeknek a lehetőséget arra, hogy válasszon, döntsön. Azért fogalmazok ilyen óvatosan, mert a gyermek korának és fejlettségi szintjének nem megfelelő döntési helyzet inkább terhet jelent a gyermeknek és szorongást okoznak (pl. egy óvodás gyermektől ne kérdezzük meg, hogy szeretne-e sapkát húzni télen, de ha van két téli sapkája, akkor nyugodtan választhat, melyiket szeretné felhúzni). Emellett vannak olyan helyzetek is, ahol a gyermeknek nincs valós lehetősége a döntésre, ilyenkor ne is tegyünk fel neki kérdést, hanem fogalmazzunk kijelentő módban (Ne kérdezzük meg, hogy szeretne-e fogat mosni este, mert bajban leszünk, ha nemet mond rá!).
- Engedd meg, hogy hibázzon (és tanuljon belőle)!
A hibák és kudarcok természetesek egy új dolog, egy új készség elsajátítása során. Ha valami nem sikerül a gyermekednek, akkor arra próbáld ráirányítani a figyelmét, hogy mit tanulhat a helyzetből: ha most nem sikerült, legközelebb hogyan érdemes próbálkozni?
- Szerepjátékok
A szerepjátékok lehetőséget adnak a gyermekeknek fantáziájuk szabadon engedésére, beleélhetik magukat más emberek (vagy éppen állatok helyzetébe) és megtapasztalhatnak olyan élményeket, amelyek a hétköznapokban talán nem fordulnak elő. Ráadásul a szerepjátékokban gyakran a feszültségkeltő helyzetek és frusztrációk feldolgozása is megtörténik, így ez az érzelmi fejlődést is segíti.
- Miért jó?
Az értékeket alapvetően a szülőktől tanulják meg a gyermekek, de nem árt, ha nem egyszerű utánzás, hanem megértés áll a tanulás mögött. Ha valamire azt mondjuk, hogy jó (vagy rossz), akkor indokoljuk is meg, hogy miért az. Játéknak is izgalmas lehet, ha gyermekünkkel együtt próbáljuk meg összegyűjteni, hogy miért jó valami!
- Mire jó?
A mire jó játék óvodás kortól már szintén izgalmas lehet és elősegíti a gondolkodás fejlődését, ráadásul a belső motivációk kialakulásában is szerepet játszhat. Mire jó, ha megtanulunk olvasni, vagy számolni? Gyűjtsünk össze minél több helyzetet, ahol ezen tudásoknak hasznát vesszük. Eljátszhatjuk ezt használati tárgyakkal is! Mire lehet jó egy könyv az olvasáson kívül, vagy éppen egy gyufásdoboz? A gyakorlati érzéket és a kreativitást is fejleszti, ha rájön egy gyermek, hogy egy adott cél megvalósításához sok út vezet és sok különböző eszköz megfelelő lehet!
- Mutass neki új dolgokat!
Már óvodás kortól érdemes a gyermekeket múzeumba, kiállításokra vinni. Ne várjuk azt persze egy ötévestől, hogy órákon át nézegesse a festményeket, vagy hogy a művészi értékek vegyék le a lábáról, de a kíváncsiságát érdemes a korai életszakaszban felkelteni. Kisgyermekekkel játékos formában lehet igazán megszerettetni ezt a műfajt. Ha a festményeken állatokat keresünk, vagy éppen színeket és formákat, akkor nagyobb figyelemmel fogja nézni az alkotásokat és örömteli élményként éli meg ezeket a „kirándulásokat”.
- Adj neki időt!
A jó ötletekhez, a kreatív gondolatokhoz idő kell. Ha gyorsan kell valamit megválaszolni, akkor először természetesen a sablon válaszok, a sémák jönnek elő – felnőtteknél sincs ez máshogyan! Ha azonban elég idő áll egy gyermek rendelkezésére, akkor elindul az alkotó képzelete és gyakran jobbnál jobb ötletek jutnak az eszébe. Érdemes megnézni ezt a rövid videót (a linkre kattintva), többet mond minden érvelésnél!
- Ne vond kétségbe az érzéseit!
A kreativitáshoz és a szabad gondolkodáshoz kell idő, inspiráció és önbizalom is. Meg kell bíznia egy gyermeknek saját gondolataiban, érzéseiben és meg kell bíznia a környezetében is, hogy ezt az elfogadást megkaphatja. Nem csupán a gondolkodási funkciókra, hanem az egész személyiségére van alapvető hatással az, ha egy gyermek érzéseit kétségbe vonják! Az „Anya, fázom!” mondatra nem mondhatjuk azt, hogy „dehogy fázol” és ha megütötte magát, arra sem, hogy „ugyan már, dehogy fáj!”.
Mindezek mellett természetesen számtalan lehetőségünk van arra, hogy a gyermekünk kreatív gondolkodását támogassuk (vagy egyszerűen csak megvédjük attól, hogy eltűnjön ez az adottság). Játszunk, hallgassunk zenét, táncoljuk és énekeljünk, rajzoljunk, vagy fessünk az ujjunkkal! Szülőként sok lehetőségünk van, de működni csak akkor fog, ha mi felnőttek is szívvel lélekkel vagyunk jelen, ha valóban jelen vagyunk!
Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus
