Önzés, vagy öntisztelet?

yoga-2176668_1920.jpgAz önzés a mi kultúránkban egyértelműen negatív csengésű, rosszízű fogalom. Önzőnek tartjuk, aki csak magára gondol, önös érdekeket tart szem előtt, saját céljaira figyel és más szempontjai, érdekei nem érdeklik.

Önzés és önzetlenség

Az önzés tehát erkölcsileg nem elfogadható viselkedés és gondolkodásmód. Már a gyermekeinket is arra tanítjuk, hogy csúnya dolog az önzés és elvárjuk tőlük, hogy mondjanak le vágyaikról, legyenek tekintettel másokra, jószívűen viselkedjenek. Az önzéshez jellemzően büntetés, de még gyakrabban a bűntudat érzését kapcsolják a nevelésben: „Szégyelld magad, hogy nem adtad oda a játékaidat!”. Egy pillanatra azonban gondoljuk végig ennek ellentétét, avagy milyen az az ember, akiben egy csipetnyi önzés sincs: nem gondol magára, sőt nincs tekintettel saját magára, saját céljait, szempontjait nem tartja fontosnak, nem próbálja azokat elérni, érvényesíteni. Az önzés ellentéte ez esetben nem is az önzetlenség, hanem az önfeláldozás. Az önfeláldozás pedig – amennyiben ez napi gyakorlattá válik valakinek az életében -  saját maga és mások számára is romboló hatású. Aki nem tud a saját céljai mellett elköteleződni és ezekért kitartóan dolgozni, aki nem tartja fontosnak a saját szempontjait az általában saját magát sem tartja sokra, önértékelési, önbecsülési problémákkal küzd. A környezete számára is megterhelő egy önfeláldozó ember. Alapvetően azért, mert nagyon nehéz boldoggá tenni, nehéz neki örömet okozni. Az önfeláldozó anyaságról már korábban írtam, de természetesen más kapcsolatokban is megterhelő az önfeláldozás. Az önfeláldozó ember viselkedése bűntudatot kelt másokban, még akkor is, ha nem viselkednek önző módon, ráadásul gyakran – ha nem is kimondva – elvárják a hálát viselkedésük jutalmaként. Az önzés tehát erkölcsileg elítélt viszonyulás, gyakran bűntudattal társul és aki CSAK magára gondol az valóban a környezetét rombolja, károsítja meg. Az önfeláldozás azonban szintén romboló lehet, akár az egyén, akár a társas kapcsolatok szintjén.  Létezik-e középút és miről is szól az a viszonyulás, ami a pszichológiai immunrendszer fontos eleme és a társas kapcsolatokat sem rombolja?

woman-1733891_1920.jpg

Öntisztelet

A pszichológiai immunrendszerünk fontos eleme az öntisztelet. Az öntisztelet  nem önzés,  a szó hagyományos értelmében. Az öntisztelet arról szól, hogy képesek vagyunk önmagunkat pozitívan értékelni. Reálisan értékelve értékesnek tartjuk a saját céljainkat és teljesítményünket, amivel kapcsolatban megéljük a jogos büszkeség érzését. Felismerjük és elismerjük saját szükségleteinket és aktívan teszünk ennek kielégítéséért. Képesek vagyunk önjutalmazásra és mértéktartó figyelmet fordítunk önmagunk „gondozására”. Ráadásul, ami kiemelten fontos, hogy mindezt bűntudat nélkül tudjuk megélni. Mivel a szocializáció során az önzéshez a bűntudat érzése kapcsolódott, így sokan küzdenek azzal, hogy ha önmagukra fordítanak időt és figyelmet, akkor aktiválódik ez a korai években rögzült séma. Ez azért jelent komoly problémát, mert lehetetlenné teszi, vagy megnehezíti a testi-lelki töltekezést. Ha a pihenés, vagy a saját – jogos – igények kielégítése rossz érzésekkel társul, akkor még ha viselkedéses szinten meg is történik önmagunk gondozása (jellemzően azonban nem is történik meg kellő módon), akkor sem tud töltekezni, önmagát erősíteni az, aki mindeközben bűntudattal küzd. Szélsőséges esetben már a gondolatok, vagy vágyak szintjén megjelenő „önzés” is bűntudatot okozhat. Gyakran ez az érzelmi állapot hívja elő viselkedéses szinten az önfeláldozást, ami ugyan oldja a bűntudatot, de – ahogy korábban írtam – rombolja az önmagunkkal és környezetünkkel való kapcsolatot, erős frusztrációt, indulatokat válthat ki, vagy hangulati-,érzelmi zavar kialakulásának is táptalajt jelenthet. (Természetesen a leírtaknál komplexebb és mélyebb ez a folyamat, ezért ilyen esetben érdemes pszichoterápiás segítséget kérni, mert megelőzhető komolyabb zavar kialakulása.)

Létezik középút!

Ha az önzés szó definíciójából kihagyjuk a „mindig” és a „csak” szavakat, akkor talán már  el is érkeztünk a középúthoz. Aki képes önmagára és környezetére egyaránt figyelmet fordítani, aki megpróbálja saját és mások érdekeit összehangolni, aki elfogadja, hogy akkor tud jót és jól adni a körülötte élőknek, szeretteinek, ha ő maga jól van, az valóban és hitelesen tud önzetlen lenni, anélkül, hogy áldozattá válna.

Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus

 Felhasznált szakirodalom: Dr. Oláh Attila - PIK teszt

A bejegyzés trackback címe:

https://kreativpszichologia.blog.hu/api/trackback/id/tr4513564197

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zalai Béla 2018.01.12. 08:15:12

"Az önzés ellentéte ez esetben nem is az önzetlenség, hanem az önfeláldozás."

Tehát ha a gyerek egyetlen egyszer odaadja a játékát, akkor feláldozta önmagát. Jó lehet ebben a csodálatosan egyszerű, fekete-fehér világban!

lényeglátó 2020.06.20. 16:39:04

Önző/önzetlen, lelki működés mikéntje! Minden ember számára önmaga érzékelése és megismerése a legkívánatosabb, és ezért természettől van meg minden emberben az életre való törekvés Arisztotelész!
Kapcsoljunk össze két fogalmat: lélek és lelkiismeret, az emberek számára a lelkiismeret a kézzel foghatóbb. Mi a lelkiismeret?

Lélek szó jelentése: Az öntudatos személy az elméjével együtt; azoknak a szellemi tényezőknek az összessége, amelyek együtt megelevenítik a testet; az éltető forrás a testben. (lexikon szócikk)
Ha nincs környezeti hatás, megváltozik az idegrendszeri működés és ezáltal a lelki működés is. A környezeti hatások sokfélesége biztosítja a lelki működés, lelkiélet gazdagságát, sokszínűségét. A lelki jelenségekben tükrözzük a környezet hatására bennünk lejátszódó érzéseket, gondolatokat. A lelki jelenségben a környezetről szerzett ismeret és ahhoz való érzelmi viszonyulás az élmény, szerencsés esetben egységben van. Minden lelki jelenségben megjelenik a környezetről valamilyen tartalom, ismeret és tükröződik a hozzá kapcsolódó érzés, érzelmi viszonyulás. A lelki jelenség személyiséghez kötődik, vagyis minden lelki jelenség az egyénhez tartozik, csak rá jellemző, az egyén tapasztalata és érzése van benne. A személyiség által válik egyénivé a lelki működés. A lelki jelenségek tükrözik a valóságot és irányítják a cselekvést.
2. FEJEZET – Descartes és a tudományos módszer
[...] ez az én, azaz a lélek, amely által az vagyok, ami vagyok, teljességgel különbözik a testtől, sőt: könnyebben is lehet megismerni, mint a testet, s még akkor is egészen az volna, ami, ha a test nem léteznék.
1 Első generációs parasztlány tanár igy reagált esszémre
Ahol megjelöltem, ott megtörik a gondolatmenet. Stílusán is azonnal észrevehető. Azt mondta, szigorúan bizalmas. Akkor az is az legyen, amit én írok.
Az, hogy valaki testileg valamiben fogyatékos, nem követeli, hogy lélekben is az legyen. (Heine-medin, 4 végtag, légzés bénult) Annyi értelem van magában, s annyi rosszindulattal párosul, hogy az már bűn. Miért nem fordítja ezt az energiát arra, hogy ami meglát, eszével létrehoz, szinte felfedez, azt többre váltsa, megsokszorozza? Hiba az is, hogy szétszórt a figyelme, érdeklődése. József Attila a maga korában, már kötetet adott ki. Már én is olvastam verset magától, Tele lélekkel, (annyi rosszindulattal, hogy az már bűn!) Ha költő akar lenn, foglalkozzon, verstannal ne szégyelljen mástól tanulni. (J. A. Egyetemen tanulhatta) Ha filozófus, akkor gyűrje le a kicsinyes embert magában, a cinikus stilisztát, aki egy ilyen értelmes fejtegetést agyonüt, holmi szellemeskedéssel.
Tudom, nagyon szeret valakit. Ne arra törekedjen, hogy gúnyolja, (ezt mikor tapasztalta, ostoba?) Verekedéssel, tűnjön ki neki, (azért verekedtem, mert folyton éreztették másságom, sántaságom, lenézéssel!) hanem, a magában meglévő, de össze-vissza kuszált értelmességgel hasson rá.
A maga feje nem világrengető. A férfiaknál, ennyi még nem jelenthet kiszállást az életből. Egy nő, már plusz. Tudom, a példa nem vigasztal, de a magyar zenekutatás dzsessz szakértője Pernye András, két mankóval járó nyomorék! (Mitől magyar a dzsessz? A nyomorék!)

„Boldogságot keresve, lettem boldogtalan
Szeretetlen éltem, de nem elutasítottan,
Szeretetre vágytam, az igaziért epedtem,
S lányok által megvetett bolond lettem!

Királyfi a lelkem, koldus ruhában,
Nincs, ki társára leljen koldusában” 1966/67

lényeglátó 2020.06.22. 05:05:06

Nem erre a világra való vagyok,
Tizenhét évesen
Ide küldtek, tévesen!
Elveszetten!
Egészségesek kilöknek,
Nékik sánta vagyok,
Sánták kirúgnak,
Közéjük se tartozok!
Bujdosok, mint kivert eb
Tőlem senki, sem kivertebb
Mindenhol mindentől félek
Ki miért, hol rúg meg?
Törleszkednék hozzátok,
Ha valahol, befogadnátok!
De mindenhol, össze súgnak.
Aztán meg belém rúgnak!
Nagy bűnöm, e másság!
Rajtam rögtön meglátják!
Így sehova se tartozok.
Mindenütt, kivetett vagyok!
Egyvalaki akart befogadni.
Őt, én nem mertem elfogadni!
"Nem nyafognék, de már késő
Most látom milyen óriás volt Ő!"
2020.06. 21....65.évébe lépett e napon, rák jegy!

lényeglátó 2020.06.22. 08:28:51

Mi a lelkiismeret?
– Önmagunkkal való számvetés, önmagunkról. S ahogy a lelkiismeret mindenkinek az enyém, úgy a lélek is én vagyok. írtam 1968! Satre magyarul 1996 jelent meg!

„Ez a fajta elmélet, olyan magyarázatot nyújt, hogy a tudat létét az önmagában való létre redukáljuk.” Jean- Paul Sartre: A lét és a semmi 118 old. Első megjelenés: 1943
„Az önmagához viszonyulás nélkül a szubjektum önmaga identitásává sűrűsödne. Valós lét nélkül, létezőként: nem tud önmaga lenni, mert az önmagával való egybeesés eltünteti önmagát.”
No, „a féltót erdészcsemete, rájött valamire, és jobban érthetőbben fogalmaz nagy hírű elődjénél!

lényeglátó 2020.06.23. 04:41:52

Aki engem cenzúrázni óhajt, felejtsen el!

Cenzor a bíróság előtt!
Bíró a vádlotthoz: „Hogyan történhetett ez meg?” Hol volt a maga szeme, esze, felfogása? Részeg volt kend, vagy elment az esze? „balsors, akit régen tép”! Ki itt a balsors? A mi áldásos kormányzati működésünk? Ön mire gondolt? Mi értendő ez alatt? Ön ezt engedi, hogy ez nyomtatás útján terjesszék? Eszénél volt maga, részeg disznó, mikor ezt nyomdába engedte! Ahelyett hogy a rendőrhatóságnál azonnal feljelentette volna? A szerző azonnali letartóztatását kezdeményezve! Ki ez a Kölcsey? Kurta nemes? Prókátor! Félszemű? Szóval nyomorék! Elégedetlenkedő! Nem elég, hogy élhet? Kenyere van! Az úr és az uralkodó kegyelméből! Hallatlan! Megengedhetetlen! És maga ezt megengedte! Egy Tiszaháti paraszt ilyet merészeljen, az ön vegzálása alatt. Esze Tamás, Vak Bottyán Kuruc kutya a fattyúja! A gyalázatos „megbűnhődte már e nép!” Majd én, majd mi mondjuk meg, mikor bűnhődtek eleget! A lázadó csűrhe! A Dózsa trónján, karóba húzva, felnégyelve, eke elé fogva se bűnhődött eleget, az uralkodója ellen lázadó magyar csűrhe! Kötél általi halállal való megbüntetése se elég ennek a csűrhének, se magának!
„Megbűnhődte már a múltat s jövendőt”? Ezer évi keresztre feszítéssel se bűnhődte meg a múltját se! A jövendőt meg? Amit ezután fog elkövetni ellenünk? Az álmait is meg kell ölni. Ki kell ölni belőle, hogy álmodni merjen, hogy álmai legyenek! Fel kell négyelni, darabjait kutyák elé vetni, azok falják fel, emésszék meg! Háromszor nem engedni! fel kelni! TRI A NON!
Tűzzel, vassal, ha kell haddal eltiporni, ha fejét felmeri emelni, hogy urára ellenségesen nézzen!
Vagy maga ezt, nem igy látja? Megengedi, e vérlázitó bevezetőt? Ezt a rettenetet! Felhívást a lázadásra? Mit tud, felhozni mentségére?
1990 ben valamikor
Egy bolondos ötletem a Himnusz sorsa témához kapcsolódóan!

Kovács Szilvia

img_3347_kor.JPG

 

Tanácsadó szakpszichológus

A kreatív pszichológia blog szerzője

Facebook