2017. jún 17.

Ezért ragadsz benne rossz élethelyzetekben!

írta: Kreatív pszichológia
Ezért ragadsz benne rossz élethelyzetekben!

A 4 leggyakoribb ok!

infinity-2037068_1920.jpgEnnél rosszabb már nem lehet! – hányszor gondoltuk már ezt életünkben és hányszor derült már ki, hogy bizony tévedtünk. Mert bizony lehet rosszabb, sőt bizonyos élethelyzetek egyre nyomasztóbbá és kilátástalanabbá válnak akkor, ha nem teszünk semmit, vagy nem a megfelelő lépéseket tesszük meg. Mégis sokan ragadnak benne újra és újra fojtogató élethelyzetekben, melyek szép lassan felemésztik az energiájukat és az életkedvüket. Miért van ez így, mi gátolja meg a hatékony megoldást, a változtatást?  Íme a 4 leggyakoribb ok!

  1. Struccpolitika

A legerősebb gátja minden változásnak, a belátás hiánya. Amikor a homokba dugjuk a fejünket és úgy teszünk, mintha a probléma nem is létezne, akkor a megoldásnak még az esélyét sem adjuk meg önmagunknak.  Ebben a viszonyulásban van valami ösztönszerű is. Kisgyermekeknél figyelhető meg, hogy befogják a szemüket, ha valamit nem akarnak meglátni, sőt akkor is ezt teszik, ha azt szeretnék, hogy őket ne lássák meg. Gondolhatnánk, hogy felnőtt ember már nem tesz ilyet, pedig vélhetően már mi magunk is belefutottunk hasonló helyzetbe, csak a „becsukja a szemét” helyett a szemet hunyunk felette – természetesen kizárólag a békesség kedvéért – kifejezést használjuk ilyenkor. A szőnyeg alá söpört konfliktusok azonban idővel olyan intenzitásúvá nőnek, hogy már nincs az a szőnyeg, ami alá beférnének.   A struccpolitika alternatívája a „csodára várva” mentalitás, amikor egy lépéssel talán beljebb vagyunk, mert a probléma létét felismerjük, de bízunk abban, hogy egyszer csak majd eltűnik magától!

monkeys-47226_1280.png

  1. Bűntudat

A második komoly ok, amiért benne ragadunk számunkra – és gyakran mások számára is – megterhelő, romboló helyzetekben a bűntudat érzése. A bűntudat nem azonos a felelősségvállalással, annak belátásával, hogy mi részesei vagyunk (lehetünk) az adott helyzet kialakulásának. Amíg a belátáson alapuló, reális felelősségvállalás inspirál a megoldásra, addig a bűntudat érzése akadályoz és tehetetlenné tesz. Amikor valaki kizárólag önmagában, a személyiségében, vagy képességeiben látja a kialakult helyzet okát, akkor elveszíti a hitet arra, hogy változtasson.  Ilyen pl. a mostanában egyre gyakoribb „rossz anya vagyok” címke, amivel az édesanyák önmagukat bélyegzik meg. Ennek a súlyos címkének ráadásul további következményei is vannak – melyek azonban nem a megoldás felé visznek, hanem egyre nagyobb dinamikával rontják a helyzetet. Miért is? A negatív énkép következtében azok a viselkedések kerülnek a figyelem középpontjába, melyek illeszkednek ehhez a képhez, így egyre több „bizonyíték” gyűlik össze, mely egyértelművé teszi a bűnösség kérdését. Ráadásul nem csak az észlelést, de a gondolkodást és a viselkedést is befolyásolja a bűntudat, megnehezítve a probléma valós okainak felismerését és megoldását.

  1. Bűnbak keresés

Akkor is tévúton járunk, ha a bűnöst valaki más személyében véljük felfedezni. Az énkép ugyanis ebben az esetben is sérül(het). Ahol bűnös van, ott áldozat is van. Az áldozat szerephez pedig a kiszolgáltatottság és a tehetetlenség érzése társul. Ahogy a bűntudat, úgy mások hibáztatása is erős negatív érzelmeket hív elő, és játszmák kialakulásához vezethet: „ha te nem lennél (ilyen)” játszma gyakran fordul elő házasságokban, ahol is minden baj forrása a házastárs. Bűnbak lehet természetesen az egész világ, vagy annak egyes szereplői a jelenben, vagy akár a múltban.  Még ha a valóságnak meg is felel az a feltételezés, hogy jelenlegi rossz élethelyzetünk valaki másnak a hibájából következett be – legyen az szándékos tett, figyelmetlenség, vagy akár jószándékból elkövetett „bűn” – akkor is az áldozatszerepből való kilépés jelenti a megoldást, melyhez gyakran szakember segítsége is szükséges.

sad-505857_1920.jpg

  1. Fáradtság

A változást, az aktív megküzdést gyakran a tartósan fennálló rossz élethelyzet következtében kialakuló fáradtság akadályozza. Ez a fáradtság természetesen nem feltétlen fizikai, sokszor inkább lelki fáradtság, ami a kilátástalanság, beletörődés állapotához vezet. „Nincs hozzá erőm” -  gondolják, vagy mondják ki sokan, ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy nagyobb terhet – sőt egyre nagyobbat – jelent a helyzet elviselése, mint a változtatásra irányuló kísérletek kivitelezése.  Természetesen minél korábban születik meg a belátása annak, hogy az adott élethelyzet romboló és szükség van a változásra, ha a megoldásra tudunk koncentrálni a bűnös keresése helyett, annál több tartalék energiánk van, amivel gazdálkodhatunk – akár lelki, akár fizikai értelemben!

Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus       

Szólj hozzá

blog