Hogy beszélsz te magaddal?
A belső beszéd hatása az önértékelésre

face-867521_1920.jpg
„Hogy beszélsz te velem?” - Hányszor mondtuk ki, vagy csak gondoltuk – mert kimondani nem lehetett – ezt a kérdést, amikor valaki megalázóan, lenézően, sértőn, tiszteletlenül beszélt velünk, esetleg minősített, becsmérelt bennünket. Természetes igény, hogy emberi módon beszéljenek velünk, a kérdés csak az, hogy mi magunk megfelelünk-e ennek az elvárásnak!

Egyedül sem vagy magányos

Természetes folyamat, hogy beszélgetünk saját magunkkal, azaz zajlik bennünk egy belső beszéd, szavakká formáljuk a gondolatainkat, akkor is, amikor ehhez nincsen beszélgetőpartnerünk.  Gyermekeknél ez még teljesen nyíltan és hangosan zajlik, sőt fáradt felnőttekkel is megesik, hogy kimondják, amit csak maguknak akartak mondani. Ez a belső beszéd felnőtt korban azonban olyan természetes része az életünknek, hogy sokszor nem is vagyunk tisztában annak tartalmával, üzeneteivel. Azokkal az üzenetekkel, melyek komoly hatással bírnak érzelmeinkre és gondolatainkra, amelyek építhetik személyiségünket és önbizalmunkat, de rombolhatják is nap, mint nap!

Azok a fránya ANG-ok!

A belső beszédben nagyon sokszor jelennek meg automatikus gondolatok, olyan mondatok, amelyeket talán egészen kicsi gyermekként hallottunk. Ezek a mondatok lehetnek pozitív és negatív előjelűek is.  A negatív automatikus gondolatok az önértékelés és az önbizalom legalantasabb rombolói közé tartoznak (az ANG-okról korábbi cikkemben bővebben olvashat). Ma már köztudott és elfogadott, hogy ha egy gyermeket sokat szidnak, rendszeresen negatívan minősítenek, akkor az énképe is negatív lesz. Nincs ez máshogy felnőtt embereknél sem. Ha nap, mint nap szidjuk és minősítjük saját magunkat, akkor az egy idő után énképünk részévvé válik és alkalmatlan, semmirekellő, gyenge embernek tartjuk önmagunkat. Ismét a már megszokott 22-es csapdájával kerülünk szemben, a negatív énkép valóban kudarcokhoz vezet, sőt akadályozza azt is, hogy meglássuk, elhiggyük, átéljük a sikert.

Rágódók és a „mintha mi sem történt volna” típus

A konfliktushelyzetek és frusztrációk részei a mindennapoknak. Személyiség és helyzetfüggő, kit mennyire viselnek meg ezek az események. Sokan irigylik azokat, akik félvállról veszik a nehézséget, míg ennek ellenpólusa a rágódók széles tábora. A rágódás – a problémák újra és újra előhívása és továbbgondolása sokat ront az érzelmi állapotunkon és kevés hasznot hoz a megoldás szempontjából. Amikor a belső beszédünk tartalma a napokkal – gyakran évekkel – korábban történtekről, múltbéli sérelmekről szól az minden esetben az érzelmi állapot felidézésével is együtt jár. Érdemes és lehetséges megtanulni, hogyan állíthatjuk le ezeket a gondolatokat, erről bővebben itt olvashat. Veszélyes lehet azonban az ellenpólus is. Aki nem hajlandó „beszélni” a problémákról önmagával, úgy tesz,mintha mi sem történt volna, az esélyt sem ad magának a megoldásra, a belátásra, vagy arra, hogy tanuljon saját  hibáiból.

Egyszemélyes bíróság

Belső beszédünk gyakori témája egy-egy esemény, helyzet okainak megértése, ami valóban segítheti a tisztánlátást. A baj akkor van, amikor egyszemélyes bíróságot játszunk, amelyben a cél a „bűnös” megtalálása és önmagunk felmentése, tisztázása. Ha valaki elég hosszú időt tölt azzal, hogy megtalálja, ki a bűnös az életében történt eseményekért az egyrészt elszalasztja annak a lehetőségét, hogy szembenézzen saját felelősségével, vagy elfogadja, hogy bizonyos dolgok egyszerűen csak megtörténnek, anélkül, hogy valaki szándékosan, vagy rosszindulatúan előidézte volna őket. A másik veszélye az egyszemélyes bíróságnak a „hamis tanú” esete. Ha csak egy kicsit, de ismétlődően torzítjuk az eseményeket annak érdekében, hogy saját magunkat felmenthessük, akkor a végé olyan sikeresen átírjuk a történteket, hogy még magunk is hinni kezdünk benne.

Az önmagunkkal folytatott beszélgetés az önismeret fontos része lehet, de ha nem adjuk meg azt a tiszteletet és korrektséget önmagunknak, amit másoktól – joggal – elvárunk, akkor önsorsrontó módon támadjuk hátba önmagunkat nap, mint nap. Első lépésben egy egyszerű gondolatkísérlet segíthet abban, hogy javítsunk az önmagunkkal folytatott kommunikáció minőségén. Tegyük fel a kérdést magunknak, ha a barátunk lenne az adott helyzetben, akkor vele is így beszélnénk, neki is ezt és így mondanánk el? Egy baráti beszélgetés mégiscsak többet ér, mint becsmérlő, hamis szavakat hallgatni…

 Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus

A bejegyzés trackback címe:

https://kreativpszichologia.blog.hu/api/trackback/id/tr4712012886

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Kolbászos úrvacsora 2016.12.02. 20:00:18

Sült kolbásznak való Jézus. Finomabb lenne, mint az ostya. Persze sokak hasát elcsapná az ilyen zsíros úrvacsora.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lényeglátó 2020.03.02. 15:24:37

Megvénültél, mire vitted?

Megvénültél, és mire vitted?
(kérdezed, de nem mindegy?)
Valaki vagy, valaha is hitted?
(kérdezed, de nem mindegy?)
Nem több, a futó hangyánál!
Bolond, ki nincs magánál!
Tévedése gödrébe, vergődik
Szeme míg, sokára kinyílik
Néki ahhoz, sok idő kell
Ami feleslegesen telik el!
Múlik egyre, napra nap!
Öröme, folyton hervad!
Valóságnak, a zord tele
Belé ütközik, küzd vele!
Reszket hideg hava alatt,
Míg az idő múlik szalad!
Még itt vagy, a felszínen,
A halál felé, vezető sínen.
Merre, mire mentél?
Le soha, nem térhettél!
Tudtad utad véget ér!
Folyton csak szereztél,
Sok kacatod, mit ér?
Magaddal nem viszed,
Se kincsed, se hited!
Hamis volt, hülyeség,
Akárcsak a kék az ég!

Istennek se, (sikerül)

Neked lehetőség, néki csak kísérlet,
Teremtménye, merre, mire megy?
Kis eszével, meddig, hová fut?
Vagyon hegyén, meddig jut?
Érte, mi az, amit vállal?
Mit kezd ostoba magával?
Kicsi marad, vagy magas?
Serény, vagy hitvány, aljas
Előre jutást, merre keres?
Élősködő, vagy ember lesz?
Időnek nevezett semmiben
Folyik, az állandó verseny!
K i ér hamarabb, hova is?
Hisz minden cél hamis!
Nem jön rá, sok marha!
Csak győzelmet akarja!
Végig rohan a pályán,
Sok átvert, szédült zsivány!
Miért, minek, merre fut?
A sír nevű, földi lyuk!
Vigyorogva az várja!
Mehet, át más világra!

Hibát teremtésben is tehet
Ragadozó, válogat selejtet,
Süketet, vakot, sántát
Őket mind, felfalták!
Nem volt apelláta,
Elfordult, aki látta
Sorsába beletörődött,
Úgyis hiába könyörgött!
Ragadozónak élni, kellett,
Bendője, vele tellett!
Száraz ágat, letöri a szél.
Fenn csak az, marad aki él!
Mindenkit, valaki megesz
Az élők törvénye ez!
Ennyi az Isteni mű?
Primitíven egyszerű!
Minden élő, élősködő!
Másik hulláján nő!
Vérét, nedveit elszívja
Attól, abból nő nagyobbra
Isten az, ki ezt alkotta?

Aljasok voltak, az úri gazemberek
De hogy, még rosszabb lehet
Meg igazán, csak akkor tudtuk
Mikor uralomra kerültek a bunkók!

2014. 11. 07.

Magamról, magamnak! A típusú emberek, akik nem agresszívek, nem becsvágyóak, nem türelmetlenek, önmaguk nem hajszolók és nem vetélkedő tulajdonságúak” Antalóczy Zoltán szívspecialista, főorvos

Ember kudarcod okát

Kudarcod okát, meg se látod
Mert az, a saját butaságod!
Ha valaki, erre figyelmeztet,
Az rögtön, ellenség neked!
Akármennyire jót akar,
Kiesik szatyrodból hamar!
Nem lesz a kedvenc listán,
Barátok közül is törlőd tán!
Te hibázz, az nem lehet,
Az sem, hogy észre vedd.
Néha igazat is mondhat
Úgy tudtad, okos vagy!
Jön akkor, egyszer valaki,
Ilyet mer mondani!
Ő, én nekem?
Akkor inkább menjen!
Hagyjon engem békén!
Jól elvagyok én!
Magam butaságában,
Egyedül az ágyban!

Aki nem agresszív

Aki szerény, az puhány.
Őt nem szereti a lány!
Keményen tolakodó!
Belső szobába, az való
Ha nemcsak beléd veri
De külsőd is, jól elveri
Nagy lesz a sírás, rívás!
Mégis jobb lett volna, más?
Puhány csak, egy lehet.
Az egész jellemed!
Ha uralmát eltűröd
Magad, vágyad felett!
Leszel, farkad szolgája.
Azt ő, lásd, meghálálja!
Hálhatsz, gyakhatsz gyakran!
Résébe tolakodj szorgosan!
Ha nem, ezt teszed?
Szükségtelen! Eredj!
Többé, ne lássalak!
Semmire való vagy!
Hiányom, betölteni,
Engem megdögönyözni!
Más is, jobban megtud!
Te meg, innen takarodj!
Erős légy, mint a ló
Szikrázzon a csikló
Így működik az ösztön!
Uralkodhatsz a nőn.
Ha kívánságát lesed!
Akaratát megteszed!

2017. február 6.

Hiszed valaki vagy marha!
Hangyabolyba egy hangya!
Ő ám a nagy, valaki
Párja sincs Ő néki!
Hogy ez nevetséges?
Hasonlóan a tiédhez!
Szőrtelen majom!
Buta is vagy tudom!
Te ugyan másképp hiszed,
Ez kellemes neked!
Amíg ki nem derül,
Ostobaságod véletlenül!
Ha valaki, aki térít észre,
Mélyen meg vagy sértve!
Mily bunkó, udvariatlan!
Legbántóbb: igaza van!

Kovács Szilvia

img_3347_kor.JPG

 

Tanácsadó szakpszichológus

A kreatív pszichológia blog szerzője

Facebook