A stressz szitokszóvá vált és lassan nem találunk olyan betegséget, amelynek kialakulásában - legalább részben - ne tartanánk felelősnek! Így - ha áttételesen is - a leggyakoribb haláloknak tarthatjuk! Érdekes ellentmondás azonban, hogy ha nem működne a stresszreakció, akkor könnyen lehet, hogy az emberiség halt volna ki, réges-régen... Lássuk, mit is jelent a stressz a szervezetünk számára és miért állhat annyi betegség hátterében?

Mit is jelent a stresszreakció?

A szervezetünk ősi programja az élet védelme. Ilyenkor minden más lényegtelenné válik a szervezet számára, minden energiát a túlélésre összpontosít. Na de, mi is kell a túléléshez? Amikor ez a program "kódolódott", akkor menekülni, vagy támadni kellett...mert jött az oroszlán, vagy épp egy medve! Ezt a programot a vegetatív idegrendszer irányítja, annak is a szimpatikus része! A menekülés/támadás reakció akkor a leghatékonyabb, ha a létfontosságú szervek - tüdő, szív és izmok - működése, oxigén és vérellátása megfelelő. Ehhez képest az emésztés másodlagossá válik, így az emésztőrendszer működése értelemszerűen lelassul. Összefoglalva: vészhelyzet esetén aktiválódik a szimpatikus idegrendszer, ami a légzés, a szívműködés és vérnyomás emelkedéséhez vezet. Emellett növeli az adrenalin szintet - mellékvesevelő révén -, ami a máj cukorraktárait mozgósítja, ezáltal biztosítva az izmok energiaszükségletét. Ha mindez végbement a szervezetünkben, akkor erőssé, gyorssá és élénkké, azaz tettre késszé válunk (már a saját lehetőségeinkhez képest)!

Hogyan befolyásolja a stresszreakció az emésztést?

A szimpatikus idegrendszer hatására a gyomor és a belek vérellátása csökken, a gyomor lassabban ürül ki, gyulladást okozó anyagok termelődhetnek, a bélnyálkahártya felszíni sejtjei károsodhatnak. A bélrendszerben a káros baktériumok száma nő, a jótékony baktériumok száma csökken, és ha az állapot elhúzódó, akkor a bélflóra egyensúlya felborul. Ennek következménye lehet többek közt a hasmenés, székrekedés, puffadás, de az immunrendszer - ellenanyag termelő sejtjeinek egy jó része a bélben található - is sérül. Az immunrendszer meggyengülése pedig a szervezet védekezőképessége csökkenéséhez vezet, azaz nagyobb az esélye a megbetegedésnek.

... és mi történik, ha mégsem jön az oroszlán?

Napjainkban egyre ritkább az a stresszhelyzet, ahol szükség - vagy lehetőség - van menekülésre, vagy a támadásra. Ez tovább fokozza a stressz károsító hatását, hisz hiába nőtt a vércukorszintünk az izmoknak nincsen rá szüksége! Ráadásul a stresszhelyzetek sem játszódnak le olyan gyorsan, mint az ősember idejében, ahol jó esetben legyőzte az oroszlánt, vagy legalább elmenekült, de egészen biztosan nem néztek farkasszemet napokon át. Manapság a tartós, elhúzódó stressz állapotok jellemzőek, melyek a szervezet számára fokozott igénybevételt, megterhelést jelentenek. Ha mindez nem lenne elég, akkor a képzeletünk erejéről se feledkezzünk meg! Az ősember valószínűleg ritkán fantáziált esténként véres küzdelemről az oroszlánnal, ellenben hányan fekszenek le este úgy az ágyba, hogy még mindig egy munkahelyi konfliktus, vagy családi vita jár az eszükben?

Nem lehet és nem is kell stresszmentesen élni! Selye János szerint - aki a stresszkutatás kiemelkedő alakja volt - a stressz az életben maradásunkhoz kell, része az életünknek. Nem mindegy azonban milyen és mennyi stressz ér minket, vagy mennyi stresszt okozunk saját magunknak. Van lehetőségünk változtatni, hisz szubjektív és személyes az is, hogy mit érzékelünk stresszhelyzetnek és hogyan reagálunk rá, mint ahogyan elsajátítható a stressz reakció csökkentése is pl. légzéstechnika, vagy relaxáció segítségével.

Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus