Mindenki által ismert tapasztalati tény: a kutya élénk morgással reagál, sőt akár a gazdáját is megtámadja, megharapja, ha az, az ételét el akarja venni! „Irigy kutya ---mondjuk rá, pedig csak őszinte! „Igyekszik megvédeni azt, ami az övé! Vagy buta állat? Ki tudja? Az okos embertől, elveszik a tápláléka egyharmadát (27%), felét, és még csak nem is morog! A teve együgyűségével rágja az adósivatag kóróját!
Mert fizetéséből 16% a jövedelemadó, 7% nyugdíj adó, + 27% ÁFA! Tehát ha bármit eszik a jámbor, abból 50%-ot elvisz az adó! És ha már lassan rágnunk se lesz mit, legalább ezen a „száraz tényen rágódjunk el egy kicsit! Mielőtt éjjeli lepkeként beleszédülnénk a „polgári Mennyország” szivárványos világába! Abban megpörkölődve múljunk ki végleg.
Előtte ne felejtsünk el hálát adni” megválasztott képviselőinknek, --- az ő nagy bölcsességükért, szociális érzékenységükért,-- akik megszavazták nekünk a „Túlvilági jólétbe vezető adórendszert!
Cenzor a bíróság előtt!
Bíró a vádlotthoz: „Hogyan történhetett ez meg?” Hol volt a maga szeme, esze, felfogása? Részeg volt kend, vagy elment az esze? „balsors, akit régen tép”! Ki itt a balsors? A mi áldásos kormányzati működésünk? Ön mire gondolt? Mi értendő ez alatt? Ön ezt engedi, hogy ez nyomtatás útján terjesszék? Eszénél volt maga, részeg disznó, mikor ezt nyomdába engedte! Ahelyett hogy a rendőrhatóságnál azonnal feljelentette volna? A szerző azonnali letartóztatását kezdeményezve! Ki ez a Kölcsey? Kurta nemes? Prókátor! Félszemű? Szóval nyomorék! Elégedetlenkedő! Nem elég, hogy élhet? Kenyere van! Az úr és az uralkodó kegyelméből! Hallatlan! Megengedhetetlen! És maga ezt megengedte! Egy Tiszaháti paraszt ilyet merészeljen, az ön vegzálása alatt. Esze Tamás, Vak Bottyán Kuruc kutya a fattyúja! A gyalázatos „megbűnhődte már e nép!” Majd én, majd mi mondjuk meg, mikor bűnhődtek eleget! A lázadó csűrhe! A Dózsa trónján, karóba húzva, felnégyelve, eke elé fogva se bűnhődött eleget, az uralkodója ellen lázadó magyar csűrhe! Kötél általi halállal való megbüntetése se elég ennek a csűrhének, se magának!
„Megbűnhődte már a múltat s jövendőt”? Ezer évi keresztre feszítéssel se bűnhődte meg a múltját se! A jövendőt meg? Amit ezután fog elkövetni ellenünk? Az álmait is meg kell ölni. Ki kell ölni belőle, hogy álmodni merjen, hogy álmai legyenek! Fel kell négyelni, darabjait kutyák elé vetni, azok falják fel, emésszék meg! Háromszor nem engedni! fel kelni! TRI A NON!
Tűzzel, vassal, ha kell haddal eltiporni, ha fejét felmeri emelni, hogy urára ellenségesen nézzen!
Vagy maga ezt, nem igy látja? Megengedi, e vérlázitó bevezetőt? Ezt a rettenetet! Felhívást a lázadásra? Mit tud, felhozni mentségére?
1990 ben valamikor
Egy bolondos ötletem a Himnusz sorsa témához kapcsolódóan!
Mi a lelkiismeret?
– Önmagunkkal való számvetés, önmagunkról. S ahogy a lelkiismeret mindenkinek az enyém, úgy a lélek is én vagyok. írtam 1968! Satre magyarul 1996 jelent meg!
„Ez a fajta elmélet, olyan magyarázatot nyújt, hogy a tudat létét az önmagában való létre redukáljuk.” Jean- Paul Sartre: A lét és a semmi 118 old. Első megjelenés: 1943
„Az önmagához viszonyulás nélkül a szubjektum önmaga identitásává sűrűsödne. Valós lét nélkül, létezőként: nem tud önmaga lenni, mert az önmagával való egybeesés eltünteti önmagát.”
No, „a féltót erdészcsemete, rájött valamire, és jobban érthetőbben fogalmaz nagy hírű elődjénél!
Nem erre a világra való vagyok,
Tizenhét évesen
Ide küldtek, tévesen!
Elveszetten!
Egészségesek kilöknek,
Nékik sánta vagyok,
Sánták kirúgnak,
Közéjük se tartozok!
Bujdosok, mint kivert eb
Tőlem senki, sem kivertebb
Mindenhol mindentől félek
Ki miért, hol rúg meg?
Törleszkednék hozzátok,
Ha valahol, befogadnátok!
De mindenhol, össze súgnak.
Aztán meg belém rúgnak!
Nagy bűnöm, e másság!
Rajtam rögtön meglátják!
Így sehova se tartozok.
Mindenütt, kivetett vagyok!
Egyvalaki akart befogadni.
Őt, én nem mertem elfogadni!
"Nem nyafognék, de már késő
Most látom milyen óriás volt Ő!"
2020.06. 21....65.évébe lépett e napon, rák jegy!
Önző/önzetlen, lelki működés mikéntje! Minden ember számára önmaga érzékelése és megismerése a legkívánatosabb, és ezért természettől van meg minden emberben az életre való törekvés Arisztotelész!
Kapcsoljunk össze két fogalmat: lélek és lelkiismeret, az emberek számára a lelkiismeret a kézzel foghatóbb. Mi a lelkiismeret?
Lélek szó jelentése: Az öntudatos személy az elméjével együtt; azoknak a szellemi tényezőknek az összessége, amelyek együtt megelevenítik a testet; az éltető forrás a testben. (lexikon szócikk)
Ha nincs környezeti hatás, megváltozik az idegrendszeri működés és ezáltal a lelki működés is. A környezeti hatások sokfélesége biztosítja a lelki működés, lelkiélet gazdagságát, sokszínűségét. A lelki jelenségekben tükrözzük a környezet hatására bennünk lejátszódó érzéseket, gondolatokat. A lelki jelenségben a környezetről szerzett ismeret és ahhoz való érzelmi viszonyulás az élmény, szerencsés esetben egységben van. Minden lelki jelenségben megjelenik a környezetről valamilyen tartalom, ismeret és tükröződik a hozzá kapcsolódó érzés, érzelmi viszonyulás. A lelki jelenség személyiséghez kötődik, vagyis minden lelki jelenség az egyénhez tartozik, csak rá jellemző, az egyén tapasztalata és érzése van benne. A személyiség által válik egyénivé a lelki működés. A lelki jelenségek tükrözik a valóságot és irányítják a cselekvést.
2. FEJEZET – Descartes és a tudományos módszer
[...] ez az én, azaz a lélek, amely által az vagyok, ami vagyok, teljességgel különbözik a testtől, sőt: könnyebben is lehet megismerni, mint a testet, s még akkor is egészen az volna, ami, ha a test nem léteznék.
1 Első generációs parasztlány tanár igy reagált esszémre
Ahol megjelöltem, ott megtörik a gondolatmenet. Stílusán is azonnal észrevehető. Azt mondta, szigorúan bizalmas. Akkor az is az legyen, amit én írok.
Az, hogy valaki testileg valamiben fogyatékos, nem követeli, hogy lélekben is az legyen. (Heine-medin, 4 végtag, légzés bénult) Annyi értelem van magában, s annyi rosszindulattal párosul, hogy az már bűn. Miért nem fordítja ezt az energiát arra, hogy ami meglát, eszével létrehoz, szinte felfedez, azt többre váltsa, megsokszorozza? Hiba az is, hogy szétszórt a figyelme, érdeklődése. József Attila a maga korában, már kötetet adott ki. Már én is olvastam verset magától, Tele lélekkel, (annyi rosszindulattal, hogy az már bűn!) Ha költő akar lenn, foglalkozzon, verstannal ne szégyelljen mástól tanulni. (J. A. Egyetemen tanulhatta) Ha filozófus, akkor gyűrje le a kicsinyes embert magában, a cinikus stilisztát, aki egy ilyen értelmes fejtegetést agyonüt, holmi szellemeskedéssel.
Tudom, nagyon szeret valakit. Ne arra törekedjen, hogy gúnyolja, (ezt mikor tapasztalta, ostoba?) Verekedéssel, tűnjön ki neki, (azért verekedtem, mert folyton éreztették másságom, sántaságom, lenézéssel!) hanem, a magában meglévő, de össze-vissza kuszált értelmességgel hasson rá.
A maga feje nem világrengető. A férfiaknál, ennyi még nem jelenthet kiszállást az életből. Egy nő, már plusz. Tudom, a példa nem vigasztal, de a magyar zenekutatás dzsessz szakértője Pernye András, két mankóval járó nyomorék! (Mitől magyar a dzsessz? A nyomorék!)
„Boldogságot keresve, lettem boldogtalan
Szeretetlen éltem, de nem elutasítottan,
Szeretetre vágytam, az igaziért epedtem,
S lányok által megvetett bolond lettem!
Királyfi a lelkem, koldus ruhában,
Nincs, ki társára leljen koldusában” 1966/67
Sok kicsi újjászült Káin,
Attól lesz ő egyetlen, fáin,
Ha különbet agyon üti,
Valami mód eltünteti!
Akkor lehet ő fényes,
Ha őrzi maga a sötétet!
Mely fejében lakozik
Ezért, ő hadakozik!
Mindenféle módon,
Felszínen ő maradjon!
Bizony mondom aljas,
Ami helyzetből aljas!
Nem fog soha felemelkedni
Nehéz a lelke neki!
Képzelt szárnyalása,
Ostoba segg nyalása,
A regnáló hatalomhoz,
Mely néki elismerést hoz!
Alázatos, hűséges szolga,
Sose jut emiatt magosra!
A különbek megvetik!
Mint, pestisest kerülik!
Ő a buta buldog,
Akkor is boldog.
Pipacsként virít!
Nem látsz szégyenpírt
Bamba, buta pofáján,
Majom, az uborkafán!
Nekem nem vagy ellenfél,
Nekem nem vagy ellenfél
Csak egy buta, senki muki.
Annyi benned az ellenszél
Mint, szoknya alatt puki!
Újságíró szerettem volna lenni. Pályázat. Beválogattak. (később Irószemmelbe is) Egy hónap alatt rájöttem, vagy olyan leszek, amit elvárnak, vagy soha nem leszek újságíró! olyan meg minek?
Egykor pályatársnak
Aljasok szolgájának szegődtél,
Hazugságaiknak hívőn bedőltél
Ettől, ebből jól, urasan megéltél,
Vénségedre eljött a tél!
Álarcuk lehullott falevél
Szemét, mit összehord a szél!
Zörgő hullák, régi szemete,
Nem volt igaz zöldellésük se!
Elmúlott, mint a tavasz,
Sok hazug, és ravasz,
Meleg, fénylő, ígéret
Mára látod, mit érhet.
Vörös, véres hajnal
Élén a sok ganajjal!
Kiknek prófétája voltál,
Vén hazug vagy, most már!
Ripacsok, eszme vigécek!
Ti rossz ripacsok, eszme vigécek!
Mondjátok, mit, mennyit értek!
Virítottatok, vöröslőn, mint pipacs!
Kiszámolt az idő, ipi-apacs!
Szétszaladtak a játszó gyerekek!
Többé nem jönnek tankok értetek!
Nem támogat többé, legfeljebb mankó
Ez biz számotokra, végképp nem jó!
Jelen hőseit, a múlt elfeledi,
Ki mélyen hódolt, nyalt neki!
Jó sora volt, tele voltak a lapok,
Neveikkel, páncélos lovagok!
Védtétek, hazudtátok az eszmét
Mára kiderült, hazugság, szemét!
Új hazugságban kéne utazni,
Ha hisz még nektek valaki!
„Sajnos a közvéleményt irányító közül a többség ma is minden jó és minden rossz pusztán az épp uralmon lévő ideológiában lelné magyarázatát. A valóságos gyakorlati kérdésekkel való tárgyilagos szembenézés helyet csak az elvi álláspont vég nélküli ismételgetésében, folytonos politizálásban merül ki a magyar publicisztika. Arról, hogy a tényleges bajok jó része a közéleti fejetlenségtől, a silány írásművek megjelenéséig, közönséges gondatlanságra, hozzá nem értésre vezethető vissza.
Élettársi vita: "Ha egy világ kurváját fogom elvenni, nem kell tudnom, ki volt előttem. De nekem el kell tűrnöm apuka látogatását! Kapjál már a fejedhez! Légy csendben!
Más:
Kései sirató
Gyereket csinálni, bizarr dolog,
Magad milyen vagy, azt se tudod.
A nőt még kevésbé ismered,
Aki felé, a nemződ mered.
Kilenc hónap, késői eredmény!
Az elkövetett hiba olyan vén,
Javítani azon már nem lehet!
Legfeljebb majd elviseled,
Könnyelműséged terhét,
Mint csapást, mit ád az Ég!
Szerelmed áradt, lerakott iszapot,
Nyakadra ültetett rossz magzatot.
Az ösztön lépe megfogott,
Akartad, legyen magzatod,
Szárba szökkent, üres kalász,
Rossz döntésed megaláz!
És Te nem vagy madár,
Kinek fiókája tovaszáll!
Leszel tüzes trónú Dózsa,
Lelketlen kölyök örök adósa!
Ki folyton csak követel,
A sírodig Ő követ el,
(hogy igyekezz, felé lök,
Kellett néked a kölyök)
Hiába bánod bűnödet
Megváltoztatni nem lehet.
Szerény eszköz a nevelés,
Marad hát, tűrés, szenvedés!
A házasság, nem "nevelő intézet" Elviseled, vagy elzavarod! 3. út nincs! Kaki a palacsintába, ha gyerek van pelenkába!
Kései sirató
Gyereket csinálni, bizarr dolog,
Magad milyen vagy, azt se tudod.
A nőt még kevésbé ismered,
Aki felé a nemződ mered.
Kilenc hónap, késői eredmény!
Az elkövetett hiba olyan vén,
Javítani azon már nem lehet!
Legfeljebb majd elviseled,
Könnyelműséged terhét,
Mint csapást, mit ád az Ég!
Szerelmed áradt, lerakott iszapot,
Nyakadra ültetett rossz magzatot.
Az ösztön lépe megfogott,
Akartad, legyen magzatod,
Szárba szökkent, üres kalász,
Rossz döntésed megaláz!
És Te nem vagy madár,
Kinek fiókája tovaszáll!
Leszel tüzes trónú Dózsa,
Lelketlen kölyök örök adósa!
Ki folyton csak követel,
A sírodig Ő követ el,
(hogy igyekezz, felé lök,
Kellett néked a kölyök)
Hiába bánod bűnödet
Megváltoztatni nem lehet.
Szerény eszköz a nevelés,
Marad hát, tűrés, szenvedés!
Megvénültél, és mire vitted?
(kérdezed, de nem mindegy?)
Valaki vagy, valaha is hitted?
(kérdezed, de nem mindegy?)
Nem több, a futó hangyánál!
Bolond, ki nincs magánál!
Tévedése gödrébe, vergődik
Szeme míg, sokára kinyílik
Néki ahhoz, sok idő kell
Ami feleslegesen telik el!
Múlik egyre, napra nap!
Öröme, folyton hervad!
Valóságnak, a zord tele
Belé ütközik, küzd vele!
Reszket hideg hava alatt,
Míg az idő múlik szalad!
Még itt vagy, a felszínen,
A halál felé, vezető sínen.
Merre, mire mentél?
Le soha, nem térhettél!
Tudtad utad véget ér!
Folyton csak szereztél,
Sok kacatod, mit ér?
Magaddal nem viszed,
Se kincsed, se hited!
Hamis volt, hülyeség,
Akárcsak a kék az ég!
Istennek se, (sikerül)
Neked lehetőség, néki csak kísérlet,
Teremtménye, merre, mire megy?
Kis eszével, meddig, hová fut?
Vagyon hegyén, meddig jut?
Érte, mi az, amit vállal?
Mit kezd ostoba magával?
Kicsi marad, vagy magas?
Serény, vagy hitvány, aljas
Előre jutást, merre keres?
Élősködő, vagy ember lesz?
Időnek nevezett semmiben
Folyik, az állandó verseny!
K i ér hamarabb, hova is?
Hisz minden cél hamis!
Nem jön rá, sok marha!
Csak győzelmet akarja!
Végig rohan a pályán,
Sok átvert, szédült zsivány!
Miért, minek, merre fut?
A sír nevű, földi lyuk!
Vigyorogva az várja!
Mehet, át más világra!
Hibát teremtésben is tehet
Ragadozó, válogat selejtet,
Süketet, vakot, sántát
Őket mind, felfalták!
Nem volt apelláta,
Elfordult, aki látta
Sorsába beletörődött,
Úgyis hiába könyörgött!
Ragadozónak élni, kellett,
Bendője, vele tellett!
Száraz ágat, letöri a szél.
Fenn csak az, marad aki él!
Mindenkit, valaki megesz
Az élők törvénye ez!
Ennyi az Isteni mű?
Primitíven egyszerű!
Minden élő, élősködő!
Másik hulláján nő!
Vérét, nedveit elszívja
Attól, abból nő nagyobbra
Isten az, ki ezt alkotta?
Aljasok voltak, az úri gazemberek
De hogy, még rosszabb lehet
Meg igazán, csak akkor tudtuk
Mikor uralomra kerültek a bunkók!
2014. 11. 07.
Magamról, magamnak! A típusú emberek, akik nem agresszívek, nem becsvágyóak, nem türelmetlenek, önmaguk nem hajszolók és nem vetélkedő tulajdonságúak” Antalóczy Zoltán szívspecialista, főorvos
Ember kudarcod okát
Kudarcod okát, meg se látod
Mert az, a saját butaságod!
Ha valaki, erre figyelmeztet,
Az rögtön, ellenség neked!
Akármennyire jót akar,
Kiesik szatyrodból hamar!
Nem lesz a kedvenc listán,
Barátok közül is törlőd tán!
Te hibázz, az nem lehet,
Az sem, hogy észre vedd.
Néha igazat is mondhat
Úgy tudtad, okos vagy!
Jön akkor, egyszer valaki,
Ilyet mer mondani!
Ő, én nekem?
Akkor inkább menjen!
Hagyjon engem békén!
Jól elvagyok én!
Magam butaságában,
Egyedül az ágyban!
Aki nem agresszív
Aki szerény, az puhány.
Őt nem szereti a lány!
Keményen tolakodó!
Belső szobába, az való
Ha nemcsak beléd veri
De külsőd is, jól elveri
Nagy lesz a sírás, rívás!
Mégis jobb lett volna, más?
Puhány csak, egy lehet.
Az egész jellemed!
Ha uralmát eltűröd
Magad, vágyad felett!
Leszel, farkad szolgája.
Azt ő, lásd, meghálálja!
Hálhatsz, gyakhatsz gyakran!
Résébe tolakodj szorgosan!
Ha nem, ezt teszed?
Szükségtelen! Eredj!
Többé, ne lássalak!
Semmire való vagy!
Hiányom, betölteni,
Engem megdögönyözni!
Más is, jobban megtud!
Te meg, innen takarodj!
Erős légy, mint a ló
Szikrázzon a csikló
Így működik az ösztön!
Uralkodhatsz a nőn.
Ha kívánságát lesed!
Akaratát megteszed!
2017. február 6.
Hiszed valaki vagy marha!
Hangyabolyba egy hangya!
Ő ám a nagy, valaki
Párja sincs Ő néki!
Hogy ez nevetséges?
Hasonlóan a tiédhez!
Szőrtelen majom!
Buta is vagy tudom!
Te ugyan másképp hiszed,
Ez kellemes neked!
Amíg ki nem derül,
Ostobaságod véletlenül!
Ha valaki, aki térít észre,
Mélyen meg vagy sértve!
Mily bunkó, udvariatlan!
Legbántóbb: igaza van!
A jó házasságban nincs én+te "mi vagyunk"! Leállító szövegem, "beszélj bolond, úgy se tudod meddig élsz" Ilyenkor a liba, hápogó rohamot kap!
Vallomás helyett
Búcsú, vers elhagyó szerelmemhez
Mit tudjak mondani neked?
Mindennel tisztába vagyok,
Mindent keserűn megértek,
Helyetted nem gondolkozhatok
Mit tudjak mondani neked?
Megbánod nagyon még,
Mástól kapsz asszonynevet,
Elfelejtesz akkora rég.
Mit tudjak mondani neked?
Nekem fájni fogsz, soká!
Csak emlék lesz a neved,
Édes, fájó fogalommá!
Mit tudjak mondani neked?
Jól van ez így,
Búcsúzóul arra kérlek,
Őrületbe ne vígy!
1967.09. 27
"Királyfi a lelkem, koldus ruhában,
Nincs, ki társára leljen koldusában!"
Terkának!
Kislány magadat, tényleg szerettem!
Sorsát, sorsomhoz nem kötöttem
Te voltál, kit a sors adott nekem!
Gyáván akkor elfutottam
Azóta vagyok boldogtalan!
Butaságom megérdemelten
Halálomig büntet engem!
Úgy gondoltam akkor, felelősen!
Megbocsájthatatlan a bűnöm?
Te voltál, a lány, az egyetlen
Ki őszintén elfogadott engem!
„Eljöhetsz, hozzám is!”
Nagyon jól megértettem
Udvarlód lenni, nem mertem!
Sánta, döcögős élet
Rossz, semmi kilátások.
Mit adhatok, én neked?
Sorsom: bénaság, átok!
Lenéztek ostobák!
Volt alattuk, két ép láb!
Különbnek tartá magát!
Megalázta, a sántát.
A gyerek születése, csapda! "Lakva ismerni meg az embert, (nőt) Mikor már benne vagy, toszhatod! A gyerek nem kéredzkedett a világra! Válási árvának, végképp nem! Megszoksz, vagy megszöksz? Keresel más féleséget, 20, 40% levonással, nem épp rád várnak! A más kakas gyereke, nevelési probléma! Ne szól, üss rá, bármit tesz, téged a guta kerülget! Mindenhogy csapda, farkasverem. "Házasság előtt nyisd ki, a szemed, utána csukd be!"(Bagólesőddel együtt)
Kapcsoljunk össze két fogalmat: lélek és lelkiismeret, az emberek számára a lelkiismeret a kézzel foghatóbb. Mi a lelkiismeret? – Önmagunkkal való számvetés, önmagunkról. S ahogy a lelkiismeret mindenkinek az enyém, úgy a lélek is én vagyok. A környezetet érzékelő biológiai lény. A lélek ugyanolyan biológiai fogalom, mint az, izomérzés. Azzal testi állapotunkat érezzük, ezzel az agyunk érzi önmagát. Mert az én ki vagyok?
Aki gondolkozik, az agy. Ugyanakkor az is én vagyok, aki ellenőrzöm azokat a gondolatokat (illetve az azok vezérelte cselekvést) amelyeket én gondoltam ki, és én hajtottam végre.
A lélek a régi fölfogás szerint statikus fogalom volt, mely a lélekvándorlás elméletét, szülte. A lélek magasztos fogalom, mely valóban csodálatos, a kémiai szerveződés révén gondolkodni képes anyag, az agy. Valamely görög bölcselő azt mondta:”Gondolkodom - tehát vagyok”, ez volt a lélek első (följegyzett) tudományos megfogalmazása. Abban az időben a vándorló lélekhez tartozott alkalmanként egy emberi test. „Ő” azt mondja, én gondolkodom, tehát én vagyok, és nem a lélek! Lehet, hogy sejtése nem tudatosult, azért nem tette ki a személyes névmást, de lehet, csak a rövidség kedvéért száműzte. De a lélek valóban az, aminek ők látták, egy fogalom, s az a fogalom, hogy lélekszám, elárulja nekünk, azt is tudták, annyi lélek van ahány ember.
Ez ismét megdönti a lélekvándorlás elméletét, mert ha a lélek állandó, nyilván a lelkek száma is állandó. De az ember, mint biológiai lény, szaporodik, s honnan vesszük, a többletnek a lelket? Azt viszont, hogy nincs lelke, még az sem vallja be, akinek tényleg nincs. Hol találunk akkor olyat, aki tagadja, hogy nincs (esze)? A lélek tehát én vagyok: (Magam, la’), azt viszont cáfolhatatlanul állítani merem, megfogok halni (boldogan (?) Hagyom, magam meggyőzni az ellenkezőjéről). Kérdem én, mi lesz akkor a lelkemmel? (jótét lélek nem csap fel kísértetnek) Bizony meghal velem, és szép csendesen, hiszen míg élt, se törődött vele a kutya se!
BESZÚRÁS
A reinkarnáció – valójában inkább afféle spirituális alzheimer-kór – olyan agymosó fogás, ami igencsak az eszünkbe juttatja azt a napóleoni megjegyzést, amely szerint a vallás az, ami visszatartja a szegényt attól, hogy megölje és kirabolja a gazdagot. Napóleon!
Pillantsunk ismét a múltba, biz amikor lemásztunk a majomkenyér fáról, még nem tudtunk semmit. Illetve, annyit, amit láttunk, megfogtunk, vagyunk. Saját ordításunkat hallva meg állapítottuk, hogy ki ordít – én, mindegy, mit gondoltunk, nem a szót, a fogalmat, s az a fogalom a létezésnek megnyilvánulási formáját érzékelő valami az én. Ez az „én vagyok” áttételes érzése a lélek. Az agy, amely nem tud semmit (pl. az egy napos gyerek), de érzi, van. Amikor meghalunk, meghal az agy is, nem érzi önmagát sem, ezzel megszűnik a lélek ellenőrizhetősége, bizony meghalt a jámbor maga is.
A lélek újabb áttétele a vallás. Mértékrendszer a lélek számára. A biológiai lény érzékszerveivel föl tudja mérni, mi a jó és előnyös létezése számára. De a lélek számára konkrétan nincsenek érzékszervek. A lélek nem érzi, ez a bűn nekem forró, ez a hazugság a csontom töri, ha nem mondom el az igazat, nem leszek éhes. A lelket nem lehet agyon verni, megbilincselni. Gondolkodó én, a lélek csak a gondolkodással érezhet. De gondolkodni csak az tud, aki rendelkezik ismeretekkel. Csak meglévő dolgot lehet tovább fejleszteni. S ez a tudás, amely konkrétan a lélek számára készült, a vallás. Az élő tulajdonsága a mozgás, vele járója a relativitás, s ebben iránytű a vallás. Eddig és így lett megírva 1967.02.19.-én IV. gimn. koromban
Gyereket csinálni, bizarr dolog,
Magad milyen vagy, azt se tudod.
A nőt még kevésbé ismered,
Aki felé a nemződ mered.
Kilenc hónap, késői eredmény!
Az elkövetett hiba olyan vén,
Javítani azon már nem lehet!
Legfeljebb majd elviseled,
Könnyelműséged terhét,
Mint csapást, mit ád az Ég!
Szerelmed áradt, lerakott iszapot,
Nyakadra ültetett rossz magzatot.
Az ösztön lépe megfogott,
Akartad, legyen magzatod,
Szárba szökkent, üres kalász,
Rossz döntésed megaláz!
És Te nem vagy madár,
Kinek fiókája tovaszáll!
Leszel tüzes trónú Dózsa,
Lelketlen kölyök örök adósa!
Ki folyton csak követel,
A sírodig Ő követ el,
(hogy igyekezz, felé lök,
Kellett néked a kölyök)
Hiába bánod bűnödet
Megváltoztatni nem lehet.
Szerény eszköz a nevelés,
Marad hát a szenvedés!
HMMMM... az emberek soha nem akarják, akarták, hogy uralkodjanak felettük ! INKÁBB EGYES HATALMAT MEGSZERZŐK SZERETIK EZT HANGOZTATNI A MAGUK MEGNYUGTATÁSÁRA ! ÉS AKKOR VAN A LEGNAGYOBB BAJ, HA A HATALOMBAN LÉVŐNEK MÁR BUJKÁLNIA KELL, MERT NEM MER SZEMTŐL-SZEMBEN TALÁLKOZNI A TŐLE SZABADULNI AKARÓKKAL !
A GOND BIZONYOS RENDSZEREKKEL VAN ÉS AZ AZT MŰKÖDTETŐKKEL. ŐK IDÉZNEK ELŐ OLYAN STRESSZHELYZETEKET, AMELYEK ODA VEZETHETNEK, HOGY EMBEREK MILLIÓI AZT ÉRZIK, NEM KÉPESEK MEGOLDANI RÁJUK ERŐLTETETT ÉLETHELYZETEKET ÉS VÉGÜL ESETLEG ÖNGYILKOSSÁGBA MENEKÜLNEK. (2008-AS VÁLSÁG...) munkanélküliség, pénzügyi csődök, egzisztenciális válságok az egész világon.....
nu, az ezeket előidéző működtetőket kell kiiktatni örökre !!!!!
A FÖLDGOLYÓNKON EZEKET A RENDSZEREKET MŰKÖDTETŐK AZ OKAI, AZ EMBERISÉG VÁLSÁGÁNAK.
2020.07.30. 18:42:59
Tiéd a budi, és magadnak szarsz!
Ezt tanitá néked Engels, és Marx!
Ha nyakig vagy a szarba.
Kapaszkodj a magasabb élet színvonalba!
Bejegyzés: Élet-szín-vonal
2020.06.26. 09:53:33
Mindenki által ismert tapasztalati tény: a kutya élénk morgással reagál, sőt akár a gazdáját is megtámadja, megharapja, ha az, az ételét el akarja venni! „Irigy kutya ---mondjuk rá, pedig csak őszinte! „Igyekszik megvédeni azt, ami az övé! Vagy buta állat? Ki tudja? Az okos embertől, elveszik a tápláléka egyharmadát (27%), felét, és még csak nem is morog! A teve együgyűségével rágja az adósivatag kóróját!
Mert fizetéséből 16% a jövedelemadó, 7% nyugdíj adó, + 27% ÁFA! Tehát ha bármit eszik a jámbor, abból 50%-ot elvisz az adó! És ha már lassan rágnunk se lesz mit, legalább ezen a „száraz tényen rágódjunk el egy kicsit! Mielőtt éjjeli lepkeként beleszédülnénk a „polgári Mennyország” szivárványos világába! Abban megpörkölődve múljunk ki végleg.
Előtte ne felejtsünk el hálát adni” megválasztott képviselőinknek, --- az ő nagy bölcsességükért, szociális érzékenységükért,-- akik megszavazták nekünk a „Túlvilági jólétbe vezető adórendszert!
Bejegyzés: Valóban szereted, vagy csak együtt élsz vele?
2020.06.23. 04:41:52
Cenzor a bíróság előtt!
Bíró a vádlotthoz: „Hogyan történhetett ez meg?” Hol volt a maga szeme, esze, felfogása? Részeg volt kend, vagy elment az esze? „balsors, akit régen tép”! Ki itt a balsors? A mi áldásos kormányzati működésünk? Ön mire gondolt? Mi értendő ez alatt? Ön ezt engedi, hogy ez nyomtatás útján terjesszék? Eszénél volt maga, részeg disznó, mikor ezt nyomdába engedte! Ahelyett hogy a rendőrhatóságnál azonnal feljelentette volna? A szerző azonnali letartóztatását kezdeményezve! Ki ez a Kölcsey? Kurta nemes? Prókátor! Félszemű? Szóval nyomorék! Elégedetlenkedő! Nem elég, hogy élhet? Kenyere van! Az úr és az uralkodó kegyelméből! Hallatlan! Megengedhetetlen! És maga ezt megengedte! Egy Tiszaháti paraszt ilyet merészeljen, az ön vegzálása alatt. Esze Tamás, Vak Bottyán Kuruc kutya a fattyúja! A gyalázatos „megbűnhődte már e nép!” Majd én, majd mi mondjuk meg, mikor bűnhődtek eleget! A lázadó csűrhe! A Dózsa trónján, karóba húzva, felnégyelve, eke elé fogva se bűnhődött eleget, az uralkodója ellen lázadó magyar csűrhe! Kötél általi halállal való megbüntetése se elég ennek a csűrhének, se magának!
„Megbűnhődte már a múltat s jövendőt”? Ezer évi keresztre feszítéssel se bűnhődte meg a múltját se! A jövendőt meg? Amit ezután fog elkövetni ellenünk? Az álmait is meg kell ölni. Ki kell ölni belőle, hogy álmodni merjen, hogy álmai legyenek! Fel kell négyelni, darabjait kutyák elé vetni, azok falják fel, emésszék meg! Háromszor nem engedni! fel kelni! TRI A NON!
Tűzzel, vassal, ha kell haddal eltiporni, ha fejét felmeri emelni, hogy urára ellenségesen nézzen!
Vagy maga ezt, nem igy látja? Megengedi, e vérlázitó bevezetőt? Ezt a rettenetet! Felhívást a lázadásra? Mit tud, felhozni mentségére?
1990 ben valamikor
Egy bolondos ötletem a Himnusz sorsa témához kapcsolódóan!
Bejegyzés: Önzés, vagy öntisztelet?
2020.06.22. 08:28:51
– Önmagunkkal való számvetés, önmagunkról. S ahogy a lelkiismeret mindenkinek az enyém, úgy a lélek is én vagyok. írtam 1968! Satre magyarul 1996 jelent meg!
„Ez a fajta elmélet, olyan magyarázatot nyújt, hogy a tudat létét az önmagában való létre redukáljuk.” Jean- Paul Sartre: A lét és a semmi 118 old. Első megjelenés: 1943
„Az önmagához viszonyulás nélkül a szubjektum önmaga identitásává sűrűsödne. Valós lét nélkül, létezőként: nem tud önmaga lenni, mert az önmagával való egybeesés eltünteti önmagát.”
No, „a féltót erdészcsemete, rájött valamire, és jobban érthetőbben fogalmaz nagy hírű elődjénél!
Bejegyzés: Önzés, vagy öntisztelet?
2020.06.22. 05:05:06
Tizenhét évesen
Ide küldtek, tévesen!
Elveszetten!
Egészségesek kilöknek,
Nékik sánta vagyok,
Sánták kirúgnak,
Közéjük se tartozok!
Bujdosok, mint kivert eb
Tőlem senki, sem kivertebb
Mindenhol mindentől félek
Ki miért, hol rúg meg?
Törleszkednék hozzátok,
Ha valahol, befogadnátok!
De mindenhol, össze súgnak.
Aztán meg belém rúgnak!
Nagy bűnöm, e másság!
Rajtam rögtön meglátják!
Így sehova se tartozok.
Mindenütt, kivetett vagyok!
Egyvalaki akart befogadni.
Őt, én nem mertem elfogadni!
"Nem nyafognék, de már késő
Most látom milyen óriás volt Ő!"
2020.06. 21....65.évébe lépett e napon, rák jegy!
Bejegyzés: Önzés, vagy öntisztelet?
2020.06.20. 16:39:04
Kapcsoljunk össze két fogalmat: lélek és lelkiismeret, az emberek számára a lelkiismeret a kézzel foghatóbb. Mi a lelkiismeret?
Lélek szó jelentése: Az öntudatos személy az elméjével együtt; azoknak a szellemi tényezőknek az összessége, amelyek együtt megelevenítik a testet; az éltető forrás a testben. (lexikon szócikk)
Ha nincs környezeti hatás, megváltozik az idegrendszeri működés és ezáltal a lelki működés is. A környezeti hatások sokfélesége biztosítja a lelki működés, lelkiélet gazdagságát, sokszínűségét. A lelki jelenségekben tükrözzük a környezet hatására bennünk lejátszódó érzéseket, gondolatokat. A lelki jelenségben a környezetről szerzett ismeret és ahhoz való érzelmi viszonyulás az élmény, szerencsés esetben egységben van. Minden lelki jelenségben megjelenik a környezetről valamilyen tartalom, ismeret és tükröződik a hozzá kapcsolódó érzés, érzelmi viszonyulás. A lelki jelenség személyiséghez kötődik, vagyis minden lelki jelenség az egyénhez tartozik, csak rá jellemző, az egyén tapasztalata és érzése van benne. A személyiség által válik egyénivé a lelki működés. A lelki jelenségek tükrözik a valóságot és irányítják a cselekvést.
2. FEJEZET – Descartes és a tudományos módszer
[...] ez az én, azaz a lélek, amely által az vagyok, ami vagyok, teljességgel különbözik a testtől, sőt: könnyebben is lehet megismerni, mint a testet, s még akkor is egészen az volna, ami, ha a test nem léteznék.
1 Első generációs parasztlány tanár igy reagált esszémre
Ahol megjelöltem, ott megtörik a gondolatmenet. Stílusán is azonnal észrevehető. Azt mondta, szigorúan bizalmas. Akkor az is az legyen, amit én írok.
Az, hogy valaki testileg valamiben fogyatékos, nem követeli, hogy lélekben is az legyen. (Heine-medin, 4 végtag, légzés bénult) Annyi értelem van magában, s annyi rosszindulattal párosul, hogy az már bűn. Miért nem fordítja ezt az energiát arra, hogy ami meglát, eszével létrehoz, szinte felfedez, azt többre váltsa, megsokszorozza? Hiba az is, hogy szétszórt a figyelme, érdeklődése. József Attila a maga korában, már kötetet adott ki. Már én is olvastam verset magától, Tele lélekkel, (annyi rosszindulattal, hogy az már bűn!) Ha költő akar lenn, foglalkozzon, verstannal ne szégyelljen mástól tanulni. (J. A. Egyetemen tanulhatta) Ha filozófus, akkor gyűrje le a kicsinyes embert magában, a cinikus stilisztát, aki egy ilyen értelmes fejtegetést agyonüt, holmi szellemeskedéssel.
Tudom, nagyon szeret valakit. Ne arra törekedjen, hogy gúnyolja, (ezt mikor tapasztalta, ostoba?) Verekedéssel, tűnjön ki neki, (azért verekedtem, mert folyton éreztették másságom, sántaságom, lenézéssel!) hanem, a magában meglévő, de össze-vissza kuszált értelmességgel hasson rá.
A maga feje nem világrengető. A férfiaknál, ennyi még nem jelenthet kiszállást az életből. Egy nő, már plusz. Tudom, a példa nem vigasztal, de a magyar zenekutatás dzsessz szakértője Pernye András, két mankóval járó nyomorék! (Mitől magyar a dzsessz? A nyomorék!)
„Boldogságot keresve, lettem boldogtalan
Szeretetlen éltem, de nem elutasítottan,
Szeretetre vágytam, az igaziért epedtem,
S lányok által megvetett bolond lettem!
Királyfi a lelkem, koldus ruhában,
Nincs, ki társára leljen koldusában” 1966/67
Bejegyzés: Önzés, vagy öntisztelet?
2020.03.10. 09:32:53
Sok kicsi újjászült Káin,
Attól lesz ő egyetlen, fáin,
Ha különbet agyon üti,
Valami mód eltünteti!
Akkor lehet ő fényes,
Ha őrzi maga a sötétet!
Mely fejében lakozik
Ezért, ő hadakozik!
Mindenféle módon,
Felszínen ő maradjon!
Bizony mondom aljas,
Ami helyzetből aljas!
Nem fog soha felemelkedni
Nehéz a lelke neki!
Képzelt szárnyalása,
Ostoba segg nyalása,
A regnáló hatalomhoz,
Mely néki elismerést hoz!
Alázatos, hűséges szolga,
Sose jut emiatt magosra!
A különbek megvetik!
Mint, pestisest kerülik!
Ő a buta buldog,
Akkor is boldog.
Pipacsként virít!
Nem látsz szégyenpírt
Bamba, buta pofáján,
Majom, az uborkafán!
Nekem nem vagy ellenfél,
Nekem nem vagy ellenfél
Csak egy buta, senki muki.
Annyi benned az ellenszél
Mint, szoknya alatt puki!
Bejegyzés: Ezek a gondolatok keserítik meg az életedet!
2020.03.10. 09:28:23
Egykor pályatársnak
Aljasok szolgájának szegődtél,
Hazugságaiknak hívőn bedőltél
Ettől, ebből jól, urasan megéltél,
Vénségedre eljött a tél!
Álarcuk lehullott falevél
Szemét, mit összehord a szél!
Zörgő hullák, régi szemete,
Nem volt igaz zöldellésük se!
Elmúlott, mint a tavasz,
Sok hazug, és ravasz,
Meleg, fénylő, ígéret
Mára látod, mit érhet.
Vörös, véres hajnal
Élén a sok ganajjal!
Kiknek prófétája voltál,
Vén hazug vagy, most már!
Ripacsok, eszme vigécek!
Ti rossz ripacsok, eszme vigécek!
Mondjátok, mit, mennyit értek!
Virítottatok, vöröslőn, mint pipacs!
Kiszámolt az idő, ipi-apacs!
Szétszaladtak a játszó gyerekek!
Többé nem jönnek tankok értetek!
Nem támogat többé, legfeljebb mankó
Ez biz számotokra, végképp nem jó!
Jelen hőseit, a múlt elfeledi,
Ki mélyen hódolt, nyalt neki!
Jó sora volt, tele voltak a lapok,
Neveikkel, páncélos lovagok!
Védtétek, hazudtátok az eszmét
Mára kiderült, hazugság, szemét!
Új hazugságban kéne utazni,
Ha hisz még nektek valaki!
„Sajnos a közvéleményt irányító közül a többség ma is minden jó és minden rossz pusztán az épp uralmon lévő ideológiában lelné magyarázatát. A valóságos gyakorlati kérdésekkel való tárgyilagos szembenézés helyet csak az elvi álláspont vég nélküli ismételgetésében, folytonos politizálásban merül ki a magyar publicisztika. Arról, hogy a tényleges bajok jó része a közéleti fejetlenségtől, a silány írásművek megjelenéséig, közönséges gondatlanságra, hozzá nem értésre vezethető vissza.
Bejegyzés: Ezek a gondolatok keserítik meg az életedet!
2020.03.10. 09:18:15
Más:
Kései sirató
Gyereket csinálni, bizarr dolog,
Magad milyen vagy, azt se tudod.
A nőt még kevésbé ismered,
Aki felé, a nemződ mered.
Kilenc hónap, késői eredmény!
Az elkövetett hiba olyan vén,
Javítani azon már nem lehet!
Legfeljebb majd elviseled,
Könnyelműséged terhét,
Mint csapást, mit ád az Ég!
Szerelmed áradt, lerakott iszapot,
Nyakadra ültetett rossz magzatot.
Az ösztön lépe megfogott,
Akartad, legyen magzatod,
Szárba szökkent, üres kalász,
Rossz döntésed megaláz!
És Te nem vagy madár,
Kinek fiókája tovaszáll!
Leszel tüzes trónú Dózsa,
Lelketlen kölyök örök adósa!
Ki folyton csak követel,
A sírodig Ő követ el,
(hogy igyekezz, felé lök,
Kellett néked a kölyök)
Hiába bánod bűnödet
Megváltoztatni nem lehet.
Szerény eszköz a nevelés,
Marad hát, tűrés, szenvedés!
Bejegyzés: Ezek a gondolatok keserítik meg a párkapcsolatodat!
2020.03.02. 15:34:22
Kései sirató
Gyereket csinálni, bizarr dolog,
Magad milyen vagy, azt se tudod.
A nőt még kevésbé ismered,
Aki felé a nemződ mered.
Kilenc hónap, késői eredmény!
Az elkövetett hiba olyan vén,
Javítani azon már nem lehet!
Legfeljebb majd elviseled,
Könnyelműséged terhét,
Mint csapást, mit ád az Ég!
Szerelmed áradt, lerakott iszapot,
Nyakadra ültetett rossz magzatot.
Az ösztön lépe megfogott,
Akartad, legyen magzatod,
Szárba szökkent, üres kalász,
Rossz döntésed megaláz!
És Te nem vagy madár,
Kinek fiókája tovaszáll!
Leszel tüzes trónú Dózsa,
Lelketlen kölyök örök adósa!
Ki folyton csak követel,
A sírodig Ő követ el,
(hogy igyekezz, felé lök,
Kellett néked a kölyök)
Hiába bánod bűnödet
Megváltoztatni nem lehet.
Szerény eszköz a nevelés,
Marad hát, tűrés, szenvedés!
Bejegyzés: Társas allergia
2020.03.02. 15:24:37
Megvénültél, és mire vitted?
(kérdezed, de nem mindegy?)
Valaki vagy, valaha is hitted?
(kérdezed, de nem mindegy?)
Nem több, a futó hangyánál!
Bolond, ki nincs magánál!
Tévedése gödrébe, vergődik
Szeme míg, sokára kinyílik
Néki ahhoz, sok idő kell
Ami feleslegesen telik el!
Múlik egyre, napra nap!
Öröme, folyton hervad!
Valóságnak, a zord tele
Belé ütközik, küzd vele!
Reszket hideg hava alatt,
Míg az idő múlik szalad!
Még itt vagy, a felszínen,
A halál felé, vezető sínen.
Merre, mire mentél?
Le soha, nem térhettél!
Tudtad utad véget ér!
Folyton csak szereztél,
Sok kacatod, mit ér?
Magaddal nem viszed,
Se kincsed, se hited!
Hamis volt, hülyeség,
Akárcsak a kék az ég!
Istennek se, (sikerül)
Neked lehetőség, néki csak kísérlet,
Teremtménye, merre, mire megy?
Kis eszével, meddig, hová fut?
Vagyon hegyén, meddig jut?
Érte, mi az, amit vállal?
Mit kezd ostoba magával?
Kicsi marad, vagy magas?
Serény, vagy hitvány, aljas
Előre jutást, merre keres?
Élősködő, vagy ember lesz?
Időnek nevezett semmiben
Folyik, az állandó verseny!
K i ér hamarabb, hova is?
Hisz minden cél hamis!
Nem jön rá, sok marha!
Csak győzelmet akarja!
Végig rohan a pályán,
Sok átvert, szédült zsivány!
Miért, minek, merre fut?
A sír nevű, földi lyuk!
Vigyorogva az várja!
Mehet, át más világra!
Hibát teremtésben is tehet
Ragadozó, válogat selejtet,
Süketet, vakot, sántát
Őket mind, felfalták!
Nem volt apelláta,
Elfordult, aki látta
Sorsába beletörődött,
Úgyis hiába könyörgött!
Ragadozónak élni, kellett,
Bendője, vele tellett!
Száraz ágat, letöri a szél.
Fenn csak az, marad aki él!
Mindenkit, valaki megesz
Az élők törvénye ez!
Ennyi az Isteni mű?
Primitíven egyszerű!
Minden élő, élősködő!
Másik hulláján nő!
Vérét, nedveit elszívja
Attól, abból nő nagyobbra
Isten az, ki ezt alkotta?
Aljasok voltak, az úri gazemberek
De hogy, még rosszabb lehet
Meg igazán, csak akkor tudtuk
Mikor uralomra kerültek a bunkók!
2014. 11. 07.
Magamról, magamnak! A típusú emberek, akik nem agresszívek, nem becsvágyóak, nem türelmetlenek, önmaguk nem hajszolók és nem vetélkedő tulajdonságúak” Antalóczy Zoltán szívspecialista, főorvos
Ember kudarcod okát
Kudarcod okát, meg se látod
Mert az, a saját butaságod!
Ha valaki, erre figyelmeztet,
Az rögtön, ellenség neked!
Akármennyire jót akar,
Kiesik szatyrodból hamar!
Nem lesz a kedvenc listán,
Barátok közül is törlőd tán!
Te hibázz, az nem lehet,
Az sem, hogy észre vedd.
Néha igazat is mondhat
Úgy tudtad, okos vagy!
Jön akkor, egyszer valaki,
Ilyet mer mondani!
Ő, én nekem?
Akkor inkább menjen!
Hagyjon engem békén!
Jól elvagyok én!
Magam butaságában,
Egyedül az ágyban!
Aki nem agresszív
Aki szerény, az puhány.
Őt nem szereti a lány!
Keményen tolakodó!
Belső szobába, az való
Ha nemcsak beléd veri
De külsőd is, jól elveri
Nagy lesz a sírás, rívás!
Mégis jobb lett volna, más?
Puhány csak, egy lehet.
Az egész jellemed!
Ha uralmát eltűröd
Magad, vágyad felett!
Leszel, farkad szolgája.
Azt ő, lásd, meghálálja!
Hálhatsz, gyakhatsz gyakran!
Résébe tolakodj szorgosan!
Ha nem, ezt teszed?
Szükségtelen! Eredj!
Többé, ne lássalak!
Semmire való vagy!
Hiányom, betölteni,
Engem megdögönyözni!
Más is, jobban megtud!
Te meg, innen takarodj!
Erős légy, mint a ló
Szikrázzon a csikló
Így működik az ösztön!
Uralkodhatsz a nőn.
Ha kívánságát lesed!
Akaratát megteszed!
2017. február 6.
Hiszed valaki vagy marha!
Hangyabolyba egy hangya!
Ő ám a nagy, valaki
Párja sincs Ő néki!
Hogy ez nevetséges?
Hasonlóan a tiédhez!
Szőrtelen majom!
Buta is vagy tudom!
Te ugyan másképp hiszed,
Ez kellemes neked!
Amíg ki nem derül,
Ostobaságod véletlenül!
Ha valaki, aki térít észre,
Mélyen meg vagy sértve!
Mily bunkó, udvariatlan!
Legbántóbb: igaza van!
Bejegyzés: Hogy beszélsz te magaddal?
2020.03.02. 15:09:38
Vallomás helyett
Búcsú, vers elhagyó szerelmemhez
Mit tudjak mondani neked?
Mindennel tisztába vagyok,
Mindent keserűn megértek,
Helyetted nem gondolkozhatok
Mit tudjak mondani neked?
Megbánod nagyon még,
Mástól kapsz asszonynevet,
Elfelejtesz akkora rég.
Mit tudjak mondani neked?
Nekem fájni fogsz, soká!
Csak emlék lesz a neved,
Édes, fájó fogalommá!
Mit tudjak mondani neked?
Jól van ez így,
Búcsúzóul arra kérlek,
Őrületbe ne vígy!
1967.09. 27
"Királyfi a lelkem, koldus ruhában,
Nincs, ki társára leljen koldusában!"
Terkának!
Kislány magadat, tényleg szerettem!
Sorsát, sorsomhoz nem kötöttem
Te voltál, kit a sors adott nekem!
Gyáván akkor elfutottam
Azóta vagyok boldogtalan!
Butaságom megérdemelten
Halálomig büntet engem!
Úgy gondoltam akkor, felelősen!
Megbocsájthatatlan a bűnöm?
Te voltál, a lány, az egyetlen
Ki őszintén elfogadott engem!
„Eljöhetsz, hozzám is!”
Nagyon jól megértettem
Udvarlód lenni, nem mertem!
Sánta, döcögős élet
Rossz, semmi kilátások.
Mit adhatok, én neked?
Sorsom: bénaság, átok!
Lenéztek ostobák!
Volt alattuk, két ép láb!
Különbnek tartá magát!
Megalázta, a sántát.
Bejegyzés: Játszmák, melyek pokollá teszik emberi kapcsolatainkat!
2019.12.24. 16:37:40
Bejegyzés: Ezek a gondolatok keserítik meg a párkapcsolatodat!
2019.12.24. 16:18:04
Kapcsoljunk össze két fogalmat: lélek és lelkiismeret, az emberek számára a lelkiismeret a kézzel foghatóbb. Mi a lelkiismeret? – Önmagunkkal való számvetés, önmagunkról. S ahogy a lelkiismeret mindenkinek az enyém, úgy a lélek is én vagyok. A környezetet érzékelő biológiai lény. A lélek ugyanolyan biológiai fogalom, mint az, izomérzés. Azzal testi állapotunkat érezzük, ezzel az agyunk érzi önmagát. Mert az én ki vagyok?
Aki gondolkozik, az agy. Ugyanakkor az is én vagyok, aki ellenőrzöm azokat a gondolatokat (illetve az azok vezérelte cselekvést) amelyeket én gondoltam ki, és én hajtottam végre.
A lélek a régi fölfogás szerint statikus fogalom volt, mely a lélekvándorlás elméletét, szülte. A lélek magasztos fogalom, mely valóban csodálatos, a kémiai szerveződés révén gondolkodni képes anyag, az agy. Valamely görög bölcselő azt mondta:”Gondolkodom - tehát vagyok”, ez volt a lélek első (följegyzett) tudományos megfogalmazása. Abban az időben a vándorló lélekhez tartozott alkalmanként egy emberi test. „Ő” azt mondja, én gondolkodom, tehát én vagyok, és nem a lélek! Lehet, hogy sejtése nem tudatosult, azért nem tette ki a személyes névmást, de lehet, csak a rövidség kedvéért száműzte. De a lélek valóban az, aminek ők látták, egy fogalom, s az a fogalom, hogy lélekszám, elárulja nekünk, azt is tudták, annyi lélek van ahány ember.
Ez ismét megdönti a lélekvándorlás elméletét, mert ha a lélek állandó, nyilván a lelkek száma is állandó. De az ember, mint biológiai lény, szaporodik, s honnan vesszük, a többletnek a lelket? Azt viszont, hogy nincs lelke, még az sem vallja be, akinek tényleg nincs. Hol találunk akkor olyat, aki tagadja, hogy nincs (esze)? A lélek tehát én vagyok: (Magam, la’), azt viszont cáfolhatatlanul állítani merem, megfogok halni (boldogan (?) Hagyom, magam meggyőzni az ellenkezőjéről). Kérdem én, mi lesz akkor a lelkemmel? (jótét lélek nem csap fel kísértetnek) Bizony meghal velem, és szép csendesen, hiszen míg élt, se törődött vele a kutya se!
BESZÚRÁS
A reinkarnáció – valójában inkább afféle spirituális alzheimer-kór – olyan agymosó fogás, ami igencsak az eszünkbe juttatja azt a napóleoni megjegyzést, amely szerint a vallás az, ami visszatartja a szegényt attól, hogy megölje és kirabolja a gazdagot. Napóleon!
Pillantsunk ismét a múltba, biz amikor lemásztunk a majomkenyér fáról, még nem tudtunk semmit. Illetve, annyit, amit láttunk, megfogtunk, vagyunk. Saját ordításunkat hallva meg állapítottuk, hogy ki ordít – én, mindegy, mit gondoltunk, nem a szót, a fogalmat, s az a fogalom a létezésnek megnyilvánulási formáját érzékelő valami az én. Ez az „én vagyok” áttételes érzése a lélek. Az agy, amely nem tud semmit (pl. az egy napos gyerek), de érzi, van. Amikor meghalunk, meghal az agy is, nem érzi önmagát sem, ezzel megszűnik a lélek ellenőrizhetősége, bizony meghalt a jámbor maga is.
A lélek újabb áttétele a vallás. Mértékrendszer a lélek számára. A biológiai lény érzékszerveivel föl tudja mérni, mi a jó és előnyös létezése számára. De a lélek számára konkrétan nincsenek érzékszervek. A lélek nem érzi, ez a bűn nekem forró, ez a hazugság a csontom töri, ha nem mondom el az igazat, nem leszek éhes. A lelket nem lehet agyon verni, megbilincselni. Gondolkodó én, a lélek csak a gondolkodással érezhet. De gondolkodni csak az tud, aki rendelkezik ismeretekkel. Csak meglévő dolgot lehet tovább fejleszteni. S ez a tudás, amely konkrétan a lélek számára készült, a vallás. Az élő tulajdonsága a mozgás, vele járója a relativitás, s ebben iránytű a vallás. Eddig és így lett megírva 1967.02.19.-én IV. gimn. koromban
Bejegyzés: A hetedik: a boldogság hajszolása boldogtalanná tesz?!
2019.12.24. 16:13:15
Gyereket csinálni, bizarr dolog,
Magad milyen vagy, azt se tudod.
A nőt még kevésbé ismered,
Aki felé a nemződ mered.
Kilenc hónap, késői eredmény!
Az elkövetett hiba olyan vén,
Javítani azon már nem lehet!
Legfeljebb majd elviseled,
Könnyelműséged terhét,
Mint csapást, mit ád az Ég!
Szerelmed áradt, lerakott iszapot,
Nyakadra ültetett rossz magzatot.
Az ösztön lépe megfogott,
Akartad, legyen magzatod,
Szárba szökkent, üres kalász,
Rossz döntésed megaláz!
És Te nem vagy madár,
Kinek fiókája tovaszáll!
Leszel tüzes trónú Dózsa,
Lelketlen kölyök örök adósa!
Ki folyton csak követel,
A sírodig Ő követ el,
(hogy igyekezz, felé lök,
Kellett néked a kölyök)
Hiába bánod bűnödet
Megváltoztatni nem lehet.
Szerény eszköz a nevelés,
Marad hát a szenvedés!
Bejegyzés: Amiről nem beszélünk!
Zalai Béla 2018.01.12. 08:15:12
Tehát ha a gyerek egyetlen egyszer odaadja a játékát, akkor feláldozta önmagát. Jó lehet ebben a csodálatosan egyszerű, fekete-fehér világban!
Bejegyzés: Önzés, vagy öntisztelet?
kvadrillio 2018.01.07. 16:01:25
...csak születetten létezik !!! NEM MEGSZEREZHETŐ UTÓLAG ! :)
Bejegyzés: Valóban fejben dől el? Gondolkodásunk a pszichológiai immunrendszerünkre is hat!
kvadrillio 2018.01.07. 15:58:31
Bejegyzés: Valóban fejben dől el? Gondolkodásunk a pszichológiai immunrendszerünkre is hat!
kvadrillio 2018.01.07. 15:57:14
Bejegyzés: Valóban fejben dől el? Gondolkodásunk a pszichológiai immunrendszerünkre is hat!
kvadrillio 2018.01.07. 15:55:17
A GOND BIZONYOS RENDSZEREKKEL VAN ÉS AZ AZT MŰKÖDTETŐKKEL. ŐK IDÉZNEK ELŐ OLYAN STRESSZHELYZETEKET, AMELYEK ODA VEZETHETNEK, HOGY EMBEREK MILLIÓI AZT ÉRZIK, NEM KÉPESEK MEGOLDANI RÁJUK ERŐLTETETT ÉLETHELYZETEKET ÉS VÉGÜL ESETLEG ÖNGYILKOSSÁGBA MENEKÜLNEK. (2008-AS VÁLSÁG...) munkanélküliség, pénzügyi csődök, egzisztenciális válságok az egész világon.....
nu, az ezeket előidéző működtetőket kell kiiktatni örökre !!!!!
A FÖLDGOLYÓNKON EZEKET A RENDSZEREKET MŰKÖDTETŐK AZ OKAI, AZ EMBERISÉG VÁLSÁGÁNAK.
Bejegyzés: Valóban fejben dől el? Gondolkodásunk a pszichológiai immunrendszerünkre is hat!