Ha már úgy gondolja, hogy minden családtag, barát és munkatárs Karácsonyi ajándékát megvette, megírta, elkészítette, és már csak annyi dolga maradt, hogy bevásároljon, süssön, főzzön és takarítson, azaz a következő két napot háztartási „ámokfutással” töltse, akkor téved! Elfelejtkezett egy fontos, az Ön – és szerettei - számára különleges és megismételhetetlen emberről, saját magáról!

Ez itt most az önzés helye?

Talán így Karácsony táján nem számít szentségtörésnek egy bibliai idézetet említeni:” Szeresd felebarátod, mint tenmagad!” A felebarát részt persze értjük, na de magamat is szeressem „annyira”? Akkor legyek önző? Nem önzésről van szó. Az tud igazán szeretetet adni, aki jóban van önmagával. Ráadásul mindez nem is elég. Az tud hiteles szeretetet adni, akit figyel saját magára, aki töltekezik. Az életünk tele van kihívásokkal, olykor nehézségekkel és problémákkal, melyek felemésztik erőforrásainkat – jókedvünket, lelkesedésünket, őszinte mosolyunkat. Ha nem teszünk azért, hogy megőrizzük (visszaállítsuk) egyensúlyunkat, lelki energiatartalékunkat, akkor másoknak sem tudunk őszinte szeretetet adni. Miről is beszélek? Felkelhetek hajnalban süteményt sütni, de mit sem ér, ha másnap feszült és türelmetlen vagyok a családommal. Igent mondhatok minden kérésre, amit aztán látványos rosszkedvvel teljesítek.  Megtehetek mindent a szeretteimért, ha ezt követően éreztetem velük, hogy mekkora áldozatot hoztam értük. Mobiltelefonra cserélt ölelés, tiszta öröm helyett tiszta lakás. Mit ér mindez, ha közben valahol, észrevétlenül elvész a lényeg: az együttlét öröme, a felhőtlen nevetés és egy boldog anya, vagy édesapa mintája, vagy egy párkapcsolat, ahol még él a romantika.

Mit kérjek magamtól?

Végre egy ember – ez volnék ÉN -, aki tudja mire vágyom nagyon, aki ismeri minden gondolatom, akitől azt kapom, amire a legnagyobb szükségem van. Tényleg így van? Pár kérdés, amire – ha őszinte szeretne lenni – gondolkodás nélkül vágja rá a választ:

• Teszek olyat, ami árt a testi, vagy lelki egészségemnek?
• Szánok elég időt pihenésre, feltöltődésre?
• Gyakran mondok igent, olyan helyzetekben, amikor a lelkem torkaszakadtából üvölti a nemet?
• Az érzéseimre hallgatok, vagy a „kell”-ek és a „muszáj”-ok alakítják a döntéseimet?
• Ki tudom mondani, hogy mit szeretnék, mire vágyom?
• Vannak olyan terveim, céljaim, amelyek nagyon fontosak, mégsem tettem értük semmit (eleget)?

Ajándék Karácsonyra, ajándék minden napra!

A Lelkizóna blogon holnap arról írok, milyen ajándékkal teheti boldoggá szeretteit, de előbb most következzen két ajándék ötlet önmagának:

• Ha a fenti kérdésekre adott válaszok közt előfordultak „nem”-ek, esetleg azok voltak többségben, akkor tegyen róla, hogy egy év múlva az „igenek” győzzenek. Ne fogadja meg! Tegyen róla, hogy így legyen! Legyen ez az Ön ajándéka saját maga számára minden nap a jövő évben!
• December 24.-én ajándékozza meg magát – legalább – 10 perc nyugalommal. Töltekezzen! Hallgassa meg a kedvenc zenéjét teát kortyolgatva egy kényelmes fotelben, vagy vegyen elő egy régi fotóalbumot és emlékezzen vissza milyen volt gyermekként megélni a Karácsony csodáját. Ajándékozzon 10 perc zavartalan figyelmet önmagának!

Boldog Karácsonyt, boldog hétköznapokat kívánok!

Kovács Szilvia,tanácsadó szakpszichológus