A stresszállapotot sokszor élethelyzetekhez, eseményekhez kötjük, ami természetesen indokolt. Időhiány, túl sok feladat, munkahelyi nyomás, konfliktusok – mindezek valóban hozzájárulhatnak a stressz, azon belül a krónikus stressz kialakulásához, de talán kevesen gondolnak a másik oldalra, amikor a stressz forrása nem kívül, hanem beül van.

Rágódás, avagy a múlt fájdalmainak felidézése

A közel, vagy a távolabbi múltunkban történtek megértése és feldolgozása fontos, sőt szükséges a fejlődéshez, a belátáshoz. Tanulhatunk saját tévedéseinkből, vagy megérthetjük a múltban gyökerező szokásainkat, személyiségünk egyes vonásait. A személyes múlton való tudatos gondolkodás nem felesleges, amennyiben túllépünk a velünk történt kellemetlen események újra felidézésén és a megértésen, feldolgozáson van a hangsúly.

Ha azonban a múlt sérelmei, esetleg traumái szabályozatlanul és kiszámíthatatlanul betörnek a gondolat és érzésvilágunkba, az együtt jár az akkori helyzet érzelem és stressz élményének újrafelidézésével, és még ha nem is ugyanakkora intenzitással hat ránk, mint az eredeti helyzetben, de erős és ismétlődő  megterhelést – azaz stresszt – jelent.

Fontos különbség van aközött, hogy egy trauma tér vissza ismétlődően a múltunkból, vagy hétköznapi – komoly súllyal nem bíró – eseményeken rágódunk. Az első esetben javasolt pszichoterápia segítségével feloldanunk ezt a lelki gátat, míg a második esetben a tudatosítás és egyszerűbb technikák kipróbálása is hatásos lehet.

 Aggódás, félelem a jövő – soha be nem következő – eseményeitől

Ahogy a rágódás a múltra, az aggódás - ami szorongássá fokozódhat - döntően a jövőre fókuszál. A Columbia Egyetem kutatóinak egy izgalmas vizsgálata elgondolkodtató megvilágításban mutatja be az aggódást. A dolgok 40%-a, amin aggódunk soha nem következik be. A problémák 30%-án már túl vagyunk, mire elkezdünk aggodalmaskodni rajta. A szorongások 12%-a nem létező egészségügyi problémára irányul. Minden aggodalom 10%-a teljesen téves irányba mutat. Így marad összesen 8 százaléknyi szorongás, amellyel érdemes foglalkozni.

Még ha kicsit túl optimistának is gondolom a kutatók eredményeit, azt azért érezzük, hogy a szorongások nagy része valóban megalapozatlan. A feladat ez esetben a reális értékelésre való törekvés, illetve azoknak a szükséges és racionális lépéseknek a megtétele, melyek egy esetlegesen bekövetkező nehézséget, bajt megelőzhetnek.

A szorongások esetében azonban, ahogy a rágódásnál is, sokszor nem is a jövőben, hanem a múltban keresendő a megoldás. Amennyiben tartósan megnehezíti az életünket a szorongás, akkor feltétlenül érdemes mélyebben megnézni annak okait, gyökereit. Erről egy korábbi cikkemben is írtam (ITT olvasható), a stressz mélyebb megismeréséről pedig a következő írásaimban is olvashatnak nemsokára.

 Kocsis Szilvia, tanácsadó szakpszichológus