Előző két írásomban Maslow piramisát segítségül hívva vettem sorra, milyen szükségleteink kielégítése szükséges ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Jó pár évvel ezelőtt láttam először Maslow szükségletpiramisának kibővített változatát. Ami akkor a humor kategóriájába tartozott, mára elgondolkodtató valósággá vált: valóban elemi szükségletünkké vált az Internet?

Szenvedéllyel szenved (?) éjjel

Bizonyára mindenki hallott már játékfüggő fiatal, vagy éppen kevésbé fiatal emberekről.  „Hajnalig fel sem áll a gép mellől, még enni sem hajlandó, ki sem mozdul a szobájából „– ezek a leggyakoribb panaszok, melyekkel a szülők (vagy családtagok) felkeresik a pszichológust. Játékszenvedéllyel küzd – mondja rá a szakember – bár küzdelem az esetek többségében még nyomokban sem mutatkozik, főleg, hogy a kortárs csoport nagy része szintén a gép előtt tölti az éjszakáit, és ha elég sokan csinálják ugyanazt, akkor az már szinte normálisnak számít. Vagy mégsem?

Hol a határ?

Függőségről azonban nem csak az ilyen nyilvánvaló esetekben beszélhetünk. Ha alkoholistának számít az is, akinek napi rendszerességgel szüksége van bizonyos mennyiségű alkohol elfogyasztására  - aminek hiányában növekvő feszültséget és megvonási tüneteket él át - anélkül, hogy az asztala alá inná magát, akkor hol húzódik az Internet függőség határa?  Vagy, ha a társadalom egyre több tagja érzi nélkülözhetetlennek az Internetet a mindennapjaiban, más szóval a háló elemi szükségletünkké vált, akkor ez a jelenség tulajdonképpen már nem is szenvedélybetegség, hanem egy természetes igény kielégítése?

Egy rövid "élettani" kísérlet

Pszichológiai kérdőívek és a diagnosztikus szempontok felsorolása helyett egy egyszerű „élettani kísérletet” javasolnék, mellyel megállapítható, hogy mi magunk hogyan állunk ezzel a kérdéssel.  Mivel én is meglehetősen szoros kapcsolatban állok a laptopommal, kíváncsiságból saját magamon is kipróbáltam ezt a tesztet. Egy hét önkéntes „laptop megvonásra” ítéltem magam.  Mivel az Internet nem tartozik szorosan a munkámhoz, a megvalósítás egyszerű volt, vagy legalábbis annak tűnt. Akinek a munkája nem teszi lehetővé a teljes megvonást, az is kipróbálhatja, ha kizárólag és szigorúan a munkához kapcsolódó feladatok elvégzésére korlátozza az Internet használatot.

Természetesen a megfelelő előkészületeket én is szükségesnek éreztem, – minden fontos és kevésbé fontos tennivalót elintéztem, megnéztem és elolvastam – így az utolsó éjszaka még vagy 4-5 órát ültem a gép előtt búcsúzóul.  Íme az egy hét tapasztalatai:

1. nap

A békés, nyugodt reggelt követően belém hasított a felismerés, hogy egy fontos dokumentumot ki kell nyomtatnom, és ha már úgy is bekapcsoltam a gépet, akkor az e-mail és Facebook fiókomra is ránéztem, na persze csak futólag.

2. nap

Azonnali választ igénylő levél egy hatóságtól. Na jó, ez most tényleg fontos.  Az már persze nem volt felírva receptre, hogy a leveleimet is végigolvassam, persze csak a biztonság kedvéért!

3. nap

Rájöttem, hogy a laptop megvonás nem érinti az „okos” telefonomat, és örömmel tapasztaltam, hogy valóban okos.  Bár én is próbáltam okosan túljárni a saját eszemen, egy órányi telefon nyomkodást követően beláttam, hogy a fair play jegyében a korlátozás mostantól a mobiltelefon Internet üzemmódjára is érvényes.

4. nap

Az első valóban „netmentes” nap bizony nem is volt olyan egyszerű. „El kellene olvasnom!”,   „Meg kellene válaszolnom!”,  „Mi van, ha történik valami fontos?” Ez utóbbi kérdés, - mely a nap során többször elemi erővel tört rám – gondolkodóba ejtett: tulajdonképpen mi a frászkarika történhetne „olyan” fontos, amit csak én és csak az Internet használatával tudok megoldani? Elfogadható válasz hiányában a 4. napon már este 10-kor aludtam – a szokásos éjjel 1 óra helyett.

5. nap

A korábbi nyomasztó gondolatokat felváltotta a meglepetés: Tényleg ilyen sok szabadidőm van? Ideje keresni egy jó könyvet az éjszakai bagoly üzemmódomhoz!

6. nap

Elintéztem és megoldottam egy halom felhalmozódott – és „jó okkal” halogatott - feladatot, melyekre az elmúlt hónapokban valahogy soha nem volt időm.

7. nap

A visszaszámlálás bizsergető érzése már áthatotta a napot. Holnaptól újra szabad(?) ember vagyok, akkor és annyit ülhetek a számítógépem előtt, amennyit szeretnék! A csábító gondolat felett érzett örömöt azért kissé beárnyékolta egy váratlan – korábban ismeretlen – kérdés:  „valóban szeretném?”

Éjfélre kiolvastam a könyvet, amit két napja kezdtem el –máskor ez bő egy hónapig tartott volna…     

8. nap

Bár terveim szerint a reggeli kávét a laptop azonnali bekapcsolása követte volna, egészen késő délutánig a közelébe sem kerültem a gépnek!

Öndiagnózisom szerint a függőség talán nem, de a veszélyeztetettség kétségkívül fennáll az én esetemben is. Következő írásomban azzal folytatom, hogy vajon mitől is veszélyes ez a veszélyeztetettség és hogyan valósítható meg a „felelős Internethasználat”.

Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus

Köszönöm szépen az együttműködést és a lektorálást Nagy Ildikónak!

Tudjon meg többet a Kreatív pszichológiáról a képre kattintva!

Fotó forrása: Facebook